Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
300 MOLNÁR ANDRÁS ötvenedik lakosra jutott egy tanuló, és 52-53 tanuló jutott átlagban l-l tanítóra. Muraköz népiskolai eUátottsága jelentősen alulmúlta Zala megye egészének a környező megyékéhez viszonyítva alacsony átlagát is. A horvát lakosság legnagyobb részének ilyen módon még alkalma, lehetősége sem volt a magyar nyelv — Zala megye által szorgalmazott — tanulására. Muraköz 21 népiskolájából csupán négyben volt az oktatás évekre felosztva, tizenhét iskolában mindhárom évben tanították az összes tantárgyat. A tanítók nyelvtudásáról csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Többségük beszélt, vagy kifejezetten jól beszélt magyarul is, bár nem született magyar volt. Abban a két iskolában, ahol a tanító egyáltalán nem, vagy csak törve beszélt magyarul, magyar segédtanítók tevékenykedtek. Érdekes azonban, hogy Szentmártonban és Orehovicán tudott ugyan a tanító magyarul, mégis csupán horvát nyelven tanította valamennyi tantárgyat. Ezzel szemben a Dráván túli, horvát területbe ékelődő Légrád mindkét felekezeti iskolájában kizárólag magyar volt a tanítás nyelve. A muraközi népiskolák többségében, 17 iskolában tanítottak magyarul és horvátul, sőt ezek közül 4-ben latinul, háromban pedig németül is. Az olvasást, írást és számolást ezekben az iskolákban általában mind magyar, mind pedig horvát nyelven oktatták, míg a katolikus egyház alaptételeit kifejtő katekizmust és a bibliai történeteket többnyire csak horvátul. A muraközi népiskolák tehát — Zala megye szándékával szemben—éppen a horvát nyelvű egyházi szertartásokra készítették fel a lakosságot, és ezzel a zágrábi horvát püspökséghez tartozást erősítették. A magyar nyelvtanítás eredményességének tekintetében Alsóvidovecen, Draskovecen, valamint Szentmárián azt jegyezték fel az összeírok, hogy a magyar nyelvben igen kevés előmenetelt tesznek a gyermekek.2 7 E megállapítás a muraközi népiskolák többségére nézve is igaz lehetett, legalábbis ezt támasztják alá a Zala megye 1843. november 10-i közgyűlésén elhangzott kijelentések. Itt az országgyűlési követnek adandó egyik pótutasítás kapcsán felmerült az a javaslat is, hogy a szabad királyi városok polgárait határidő megszabásával kötelezze az országgyűlés a magyar nyelv megtanulására. A javaslattal szemben Deák Ferenc kifejtette, hogy a magyar nyelv terjesztésére határidőt szabni nem célszerű, „mert anyai nyelvünk megtanulása és művelése igen nehéz. Vegyük például megyénkben a muraközi járást. Itt a vármegye, itt a foldesuraság fél század óta a legcélszerűbb eszközökkel kívánja maiglan a magyar nyelvet horvát lakosaink közt terjeszteni; magyar iskolamestereket rendel oktatóul; de kérdem a muraközi járás tisztviselőit, tudnak-e már ott magyarul?" „Nem tudnak!" - kiáltottak fól az érintett tisztviselők.2 8 Az 1840-es évek elejétől fogva Zala liberális megyevezetése számára azonban már nem csupán az volt a kérdés, hogy miként lehetne a muraközi magyar nyelvoktatás hatásfokát növelni, ill. a nemzeti nyelv ismeretét terjeszteni, hanem sokkal inkább az, hogy milyen módon védjék meg Muraköz horvát lakosságát a szomszédos Horvátországban lángra kapott nacionalista agitációtól. Zala liberális vezetői — főként Csány László, az ellenzék helyi pártvezére — saját megyéjük rendjét, nyugalmát és 27 ZML Séllyey es. It. A muraközi járás népiskoláinak összeírása 1837-1840.; Magyarné Sztankovics Ilona kézirata. 28 Kónyi Manó 1. köt. 528.; Arató Endre 2. köt. 54.
