Századok – 1998
Tanulmányok - Molnár András: A Muraköz 1848-ban II/293
A MURAKÖZ 1848-BAN 297 püspökséghez tartozó muraközi kerületet egyházi szempontból is csatolják Magyarországhoz, a szombathelyi püspökséghez. A megye követelését a magyar nyelv terjesztése iránti gondoskodással indokolták, mivel így a lelkipásztorok a magyar nyelv terjesztésén sikeresebben munkálkodhatnának, másrészt pedig a kért korrigálás az ország integritásának érdekét szolgálná. Az ügy végül — valamennyi érdekelt egyházi és világi méltóság véleményének kikérése után — 1829 nyarán az államtanács elé került. Zala megye indítványát egyedül Böle András szombathelyi püspök támogatta, bár ő is megjegyezte, hogy nem ismer olyan körülményt, amely Muraköz egyházi elcsatolását okvetlenül szükségessé tenné. Böle véleményével szemben, hogy tudniillik a horvátul és magyarul is beszélő Muraközbe Zágráb olyan papokat küld, akik csak horvátul tudnak, és soha nem tanulnak meg magyarul, a zágrábi püspökség képviselői kijelentették, hogy éppen ellenkezőleg, az lenne a muraközi hívők kárára, ha Szombathely olyan, a horvát nyelvben járatlan papokat küldene a Muraközbe, akik nem értik, nem beszélik az ott élő nép nyelvét. Gyakorlatilag Zágráb malmára hajtotta a vizet a kalocsai érsek is, aki nem volt meggyőződve sem az elcsatolás szükségességéről, sem annak előnyeiről, és Zala megye indítványát pusztán a magyar nyelv terjesztésének vágyával tudta magyarázni. Mindezek i(itán az esztergomi prímás az elcsatolással szemben foglalt állást, mivel szerinte sem tudná a szombathelyi egyházmegye alkalmas papokkal ellátni a Muraközt, és Zala megye kérésének teljesítése csupán a magyar nyelv, nem pedig a vallás érdekeit szolgálná. Hasonlóképpen vélekedett a helytartótanács és a kancellária is, az államtanács pedig Jüstel államtanácsos Zala megye nemzeti törekvésével szembeni, kifejezetten ellenséges nézetét fogadta el. Az államtanács álláspontja szerint a Muraközben nem szabad feláldozni a lelkek üdvét a magyar nyelv magyar lelkipásztorok általi terjesztése érdekében. A lelkészek a népért vannak, kötelesek a nép nyelvét érteni és beszélni. A horvát nép is szereti nyelvét, és nincs szüksége arra, hogy elfelejtse. „Még nincs kimondva mint alapelv, és remélhetőleg sohasem lesz, hogy aki Magyarországon nem törzsökös magyar, annak el kell felejtenie nyelvét, és hogy Magyarországon csak a magyar nyelv legyen uralkodó" - fogalmazott az államtanács. Tekintettel a magyar egyházi és világi méltóságok ük kormányszervek véleményére, valamint az államtanács állásfoglalására, 1829. augusztus 26-án az uralkodó, I. Ferenc is elutasította Zala megye indítványát.1 9 Az elutasítást Zala országgyűlési követei 1830 novemberében hozták megyéjük tudomására, és egyben utasítást kértek, hogy továbbra is szorgalmazzák-e a kérdés megoldását, vagy hagyjanak fel vele. Zala megye 1830. december 4-i kisgyűlése akként foglalt állást, hogy követutasítást csak a megye közgyűlése adhat, mivel azonban az országgyűlés napokon belül véget ér, erre már nincs idő, ezért arról tudósították követeiket, hogy Muraköz egyházi hovatartozására vonatkozó indítványaikat továbbra is fenntartják, és a kívánságukat újabb okokkal támogató indoklást majd a következő esztendőre ígért országgyűlés elé fogják terjeszteni. Ugyanezt a határozatot hozta a megye 1831. január 17-i közgyűlése is, miután a követektől hírét vették, hogy a Muraközre vonatkozó zalai javaslatot az országgyűlés törölte az uralkodó elé terjesztendő sérelmek és kívánatok sorából.2 0 19 Miskolczi Gyula 114-115., 470^474.; Kring Miklós 56-59. 20 ZML kgy. jkv. és kgy. ir. 1830:3526., 1831:2.; Kring Miklós 59-60.
