Századok – 1998

Krónika - Hanák Péter (1921–1997) (Somogyi Éva) I/289

292 KRÓNIKA mára a szakma, a történettudomány közéleti hivatás. A Monarchia-történet, Magyarország helye a középeurópai régióban, a szomszédokhoz fűződő viszony alternatívái közti választás, a berendezkedés e régióban nem pusztán a kutatás tárgya, hanem a magyarság és Közép-Európa sorskérdése és egyben személyes ügye. Az életmű nemcsak a rendkívüli tehetség, a rengeteg munka és ismeret szülötte. Ahhoz kellett a kelet-európai történeti tapasztalat, a kérdések történelem meghatározta újra- és újrafogalmazása; Hanák művében benne van háromnegyed század megélt történelme. Meg akarta érteni a magyar múltat és megtanítani a magyar társadalomnak a maga történetét. Ha egyetemen nem lehetett — minthogy az 56-ot követő negyedszázadban egyetemen nem taníthatott —, akkor írásaival és élőszóval. Ragyogó részelemzései ellenére (gondoljunk csak A halál Budapesten és Bécsben, vagy a Társadalmi marginalitás és kulturális kreativitás Bécsben és Budapesten c. tanulmányaira) az egészet próbálta megragadni: térségünk sorsát az utolsó két században. Tisztában volt a tematikus sokoldalúság potenciális veszélyeivel. De alkata, érdeklődése és a történettudomány hivatásáról vallott felfogása nem engedte, hogy bezárkózzék a részletekbe. Egyébként sem ismerte a mélyfúrás vagy nagykoncepciójú összefoglalás hamis alternatíváját, a kettőt egymástól elválaszthatatlannak tekintette, a résztanulmány és a szintézis életművének egyaránt szerves része. A történésznek az a dolga, hogy megértsen és megértessen, s nem az, hogy ítélkezzen. De a zárt világfelfogások összeomlása után sem hitt abban, hogy a történelem éppúgy megírható a láger foglya, mint fogvatartója szemszögéből, hogy a kettő egyaránt releváns „történelem" volna, hogy értékmentes történelmet lehetne vagy kellene írni. Eredményei a történettudomány közkincsévé váltak, nemcsak azért, mert jószerével ő írta vagy szerkesztette valamennyi a dualizmus korával foglalkozó összefoglalást; a kétkötetest, az egyetemi tankönyvet, a tízkötetest, a számos nyelvre lefordított Egy ezredévet, hanem mert oly bizonyító apparátussal, meggyőző érveléssel, szuggesztivitással adta elő eredményeit, hogy azokat nyomban magától értetődő evidenciaként magunkénak éreztük. Úgy ment el, hogy nemzetközi konferenciát szervezett a szabadságharc százötvenéves évfordulójára, és bízott benne, hogy a konferencia negyvennyolc jobb megértését hozza; úgy ment el, hogy hazai és külföldi konferenciákra várták; hogy íróasztalán félig kész kéziratok hevertek. Mi, magyar és külföldi barátai, tisztelői, tanítványai döbbenten álltunk sírjánál - egy pillanatra úgy éreztük, megállt az élet. De hiszen örülnünk kell, hogy itt volt közöttünk, hogy hallgathattuk magávalragadó szenvedélyes előadásait, hogy tanulhattunk tőle, hogy csodálhattuk tudását, fantasztikus ötletgazdagságát, kritikus elméjét, fegyelmezett munkabírását. Hogy megismerhettünk egy emberi teljességre törekvő férfit, aki öregemberként is olyan önfeledten tudott örülni mindannak ami az életben szép, a műalkotásnak, az okos emberi szónak, gondolatnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy évtizedeken át oly sok órát tölthettem közelében. Somogyi Éva