Századok – 1998
Történeti irodalom - Kosztolnyik Z. J.: Hungary in the Thirteenth Century. East European Monographs (Ism.: Tóth Sándor László) I/261
261 TÖRTÉNETI IRODALOM eredeti szöveg tagolását követi. Külön kiemelhetjük, hogy a szöveghű fordítási elv alapján a Kijevi Évkönyvben szereplő személy- és helynévi alakokat a szerző lehetőleg eredeti alakjukban kísérelte meg visszaadni, így az alkalmimként nehezen érthető fordulatokat a jegyzetekben rendre pontosítások, magyarázatok, értelmező kiegészítések kísérik, amelyek tartalmazzák a további olvasatokat,. a személy(ek)re, ill. a helynévre vonatkozó egyéb adatokat. A jegyzetek végén pedig további bibliográfiai adatok segítik a tájékozódást egy-egy összetettebb kérdésben. Ezek között sajnálatos módon elvétve kisebb pontatlanságok fedezhetők fel. A forrásszemelvények után számos melléklet kapott helyet a kötetben. Ezek sorát tíz térkép nyitja meg, melyek képet adnak a szövegben gyakran előforduló helynevekről, Kijev tágabb és szűkebb környékéről, a középkori kijevi városszerkezetről. Külön részt képeznek a térképek sorábam azok, melyek a szemelvényekben igen gyakran szereplő orosz fejedelemségek területi viszonyait ábrázolják (Halics, Volhinia, Csernyigov, Perejaszlav, Szmolenszk, Rosztov-Szuzdal, Vlagyimir). Külön dicséri a szerzőt a térképmellékletek utolsó három darabjának elkészítése. Az első kiemelve ábrázolja a 12. század egyik jelentős személyiségének, Izjaszlav fejedelemnek a hadjáratait, a két utolsó térkép pedig a magyar segédcsapatok szerepét mutatja a Rusz területén 1123-1189. között. Ugyan a mellékletek között szerepel, de a szemelvényekhez fűzött magyarázatok mellett az értelmezés, kezelhetőség lehetőségét segíti elő a Rurik-dinasztia részletes genealógiája. E táblázat után analitikus bibliográfia következik, amely világosan tájékoztatja az olvasót a felhasznált szövegkiadásokról, segédletekről, ill. tartalmazza a téma részletes szakirodalmát. Végül, külön egységként, a magyar forrásszöveghez tartozó személy-, nép- és földrajzi névmutató zárja a kötetet. A Magyarok a Kijevi Évkönyvben — még ha Hodinka művét egészében nem is helyettesítheti is — jelentős hiányt pótol, hiszen a Kijevi Évkönyv a 12. századi magyar történelem kutatásának egyik legfontosabb, forrása, melynek ismerete, felhasználása alapvető fontosságú. E forrásgyűjtemény, s egyben kézikönyv remélhetőleg olyan figyelmet kelt majd fel, amely lehetővé teszi ezen a téren a további hasonló igényű vállalkozások megindítását és rendszeresítését. Kiss Gergely Z. J. Kosztolnyik HUNGARY IN THE THIRTEENTH CENTURY East European Monographs No. CDXXXIX. Columbia University Press, New York, 1996. 510. o. MAGYARORSZÁG A TIZENHARMADIK SZÁZADBAN Kosztolnyik Zoltánnak, a Texas A & M University magyar származású professzorának immár harmadik középkori magyar történeti monográfiája látott napvilágot. E munka a szerző korábban megjelent könyvei (Five Eleventh Century Hungarian Kings: Their Policies and their Relations with Rome. New York, 1981.; From Coloman the Learned to Bela III. New York, 1987.) folytatásának tekinthető, hiszen a 11. és a 12. század után most a 13. század történetét és problémáit dolgozta fel összefoglaló jelleggel. A XIII. század első évei címet viselő első fejezet két alfejezetben Imre király (1196-1204) uralkodását tárgyalja. A szerző elemzi Imre és öccse, András herceg viszályát, valamint Imre külpolitikáját. Érdekes hipotézise szerint III. Béla jegyzője, Anonymus azért vesztette el hivatalát Imre uralkodása alatt, mert azt a párizsi diákéveiben kialakult meggyőződését hangoztatta, miszerint a királynak meg kell osztania hatalmát nemeseivel és egy decentralizált alkotmányos rendet kell kialakítania. A szerző részletesen vizsgálja a Konstantinápoly elfoglalását eredményező negyedik keresztes hadjáratot és Imre diplomáciai manővereit. Álláspontja szerint András feleségének, Gertrúdnak szerepe lehetett abban, hogy Imre uralkodásának vége felé a herceg egyre nyíltabban tört hatalomra. Imre még halála előtt, III. Ince pápa javaslatára megkoronáztatta kiskorú fiát, Lászlót és öccsét bízta meg a régensséggel. Imre halála után, 1205 áprilisában az özvegy és a kis király Ausztriába menekült, de III. László egy hónap leforgása alatt meghalt. A következő két fejezetben II. András (1205-1235) politikájáról olvashatunk. A „belső felfordulás" című második fejezet első részében a szerző elemzi András könnyelmű adományozásait,
