Századok – 1998

Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231

FIGYELŐ 237 Az iménti kritikai megjegyzéstől függetlenül a R. G. által felállított új sorszámozás természetesen éppenséggel megtanulható (lesz), csakhát ahhoz a kutatóknak el kell(ene) felejteniük a régóta közismerteket. Márpedig amikor a könyv alapvetően új szempontokat kínál megvitatásra, akkor mégiscsak jobb lett volna, ha a szerzők a korábbi módszerek és a maguk által választott megközelítésmód közé legalább egy közvetítőt is beépítettek volna. Edény sorszáma (Hampel nyomán) Rovásírásos feliratok, sorszám, időbeli sorrend Göbl nyomán Egyéb felirat Edény sorszáma (Hampel nyomán) 1. 2. 3. Egyéb felirat 2. korsó 14 15 3. korsó 7/1 4. korsó 7/2 5. korsó 9 10 6. korsó 4 5 6 8. tálka 1 9. csatos tál 2/1 12 (görög) 10. csatos tál 2/2 (görög) 12. pohárka 11 15. füles tálka 8/1 16. füles tálka 8/2 17. rhyton 2/3 13 21. csésze „Buyla" 22. kehely 2/4 23. kehely 2/5 3 Az edények és a feliratok sorszámozása közti konkordancia újrateremtésére véleményem szerint azért is szükség van, mert a könyv végére kiderül: a szerzők végül is nem a nagyszentmiklósi kincs feliratait tárgyalták, hanem annak „csak" a török rovásfeliratait. Siessünk leszögezni: azt természetesen senki sem vonja kétségbe, hogy ez önmagában is milyen jelentős vállalkozás. Megtörtént viszont, hogy a R. G. által újrasorszámozott rovásírásos török feliratok mellett egyáltalán nem is kapott sorszámot a szerzőtárs R. T. A. által külön alfejezetben tárgyalt görög betűs poncolt török szöveg, sőt, ez a különösen fontos, ráadásul éppen török nyelven írt feliratű edény (21. sz.) még a kincs török feliratait összehasonlító VII. tábláról is lemaradt. Ami pedig a görög betűs görög szöveget illeti, az a szóban forgó könyvben kizárólag az írástechnika egyetlen részlete szempontjából kapott figyelmet. Arra egyrészt természetesen messzemenően tekintettel kell lennünk, hogy a szerzők nem bizantinológusok, másrészt azonban a kutatás számára mindenképpen hasznos, tanulságos, a szerzők számára pedig — az általuk ismert szakirodalom alapján — nem lett volna megterhelő, ha legalább azt megtették volna, hogy az olvasóknak a görög betűs görög feliratok sokféle megfejtési kísérletéről is ugyanolyan áttekintést nyújtanak, miként az a „Buyla"-felirat esetében történt (pp. 18-19.). Arról már nem is beszélek, hogy ez mennyire kézenfekvő lett volna a rovásírásos török feliratok esetében! Ha tehát a szerzők a munkájuknak mégiscsak a címben jelzett tematikát szánták, akkor a tartalomra való tekintettel egész pontosan a „Die mit Kerbschlag geschriebenen türkischen Inschriften des Schatzes von Nagyszentmiklós" könyvcím lett volna a megfelelő.