Századok – 1998
Figyelő - Bálint Csanád: Új könyv a nagyszentmiklósi kincsről I/231
232 FIGYELŐ tudóst illeti, sokak számára meglepetés lehet, hogy ő e kincs vizsgálatára vállalkozott. A jelen sorok szerzője nem orientalista, nem is nyelvész képzettségű, s aki Robert Góbi (a továbbiakban: R. G.) nevével először a közép-ázsiai numizmatikával kapcsolatos kézikönyvei,3 majd római kori numizmatikai tárgyú művei4 révén ismerkedett meg, de később több más munkájáról is tudomást szerzett, melyek Közép-Ázsia múltjával kapcsolatosak.5 Tudtommal R. G. eddig csak egy alkalommal, az Anahita-ábrázolások kapcsán érintette a nagyszentmiklósi kincs problematikáját,6 különben mindennemű idevágó előzmény nélkül fogott bele a szóban forgó feliratok tanulmányozásába. A szerzőpáros nyomatékosan hangsúlyozza, hogy munkájuk írástörténeti jellegű - ennek ellenére mégiscsak sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az orientalista szerzőpáros, egyikük a korszak és a török filológia egyik nemzetközileg legismertebb szakértője, nem vállalkozott a nagyszentmiklósi kincs felirataival kapcsolatos kutatások teljességének áttekintésére s a „Buyla"-felirat kivételével nem találjuk benne a rovásírásos szövegek részletes és kritikai kutatástörténeti összefoglalását. A könyv címe olvastán titkon még azt is reméltük, hogy a feliratok netán új megfejtési kísérletét olvashatjuk majd; hiszen ehhez a szerzőknek minden lehetősége és felkészültsége adva volt. Más típusú könyvet kaptunk; így hát a most bemutatandó hozzászólás is csak tallózni fog a könyvben. A szerzők egyszerű kombinációk révén több következtetésre jutottak. Főbb megállapításaik az írástechnikák részletes elemzésére és a bennük rejlő kombinációs lehetőségek kiaknázására alapulnak (pp. 34-36.). A szerzőpáros azt valószínűsíti, hogy a) nem mindegyik felirat egyidejű; b) egyes feliratok összefüggnek egymással, ugyanazon részletek más feliratokon is előfordulnak; c) Németh Gy. eredeti ötlete, mely szerint a feliratok a tárgyak megnevezését tartalmaznák,7 nem helytálló; d) egyazon íráselem sosem fordul elő kétszer ugyanazon a tárgyon, ami megerősíti a korábbi feltételezést, hogy (részben) személynevekkel van dolgunk. E sorok írója régész, aki a könyv olvasása közben egy-egy konkrét esettel szembetalálkozva meglepetten nyugtázta, hogy a nyelvészek szemléletmódja s abból következően: munkamódszere milyen határozottan eltér az ő tudományágában megszokottól - dehát ez részben a dolog természetéből is fakad. Meggyőződésem 3 R. Gobi. Sassanidische Numismatik. Braunschweig 1968; Idem: System und Chronologie der Münzprägung des Kusanreiches. Wien 1984. 4 R. Göbl: Der römische Münzschatzfund von Apetlon. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 5 (Eisenstadt 1954); idem: Zwei römische Münzhorte aus dem Burgenland: Illmitz (1960) und Apetlon (1961). ibidem 37 (Eisenstadt 1967); idem: Die Münzsammlung des Augustiner-Chorherrenstiftes Klosterneuburg. Osterreichische Akademie der Wissenschaften, Denkschriften, Phil.-Hist. Klasse 202 (Wien 1989); idem: Die Münzprägung des Kaisers Aurelianus (270-275). ibidem 233, Veröffentlichungen der Numismatischen Kommission 29 (Wien 1993). 5 Alapvető R. Göbl: Dokumente zur Geschichte der iranischen Hunnen in Baktrien und Indien. I-IV Wiesbaden 1967. 6 R. Göbl: Investitur im sassanidischen Iran und ihre numismatische Bezeugung. Zugleich ein Beitrag zur Ikonographie der Göttin Anahita. Wiener Zeitschrift für die Kunde des Morganlandes LXI, 1960. 7 A régész számára egyszerűen érthetetlen, hogy a nyelvészek körében miként merülhetett föl annak akár csak a gondolata is, hogy ugyanaz a tárgytípusnév, mégpedig egy gyűjtőfogalom: „ivócsésze" felirat került volna teljesen különböző alakú és rendeltetésű, a mindennapi életben minden kétség nélkül teljesen eltérő megnevezéssel illetett edényekre (rhyton, csésze, pohár), vö. J. Németh: Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós. Bibliotheca Orientalis Hungarica II, Budapest - Leipzig 1932. 22-23.
