Századok – 1998
Kisebb cikkek - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása I/222
KISEBB CIKKEK 229 (Schneider, Abb. 28, 29.). A 12. század végére helyezhető a töredékkatalógus második Ágoston-töredéke^22 amely egyúttal a srégovális gotizálódásának lehetőségét is jól szemlélteti. Az ún. Garamszentbenedeki lectionarium is a század végére tehető, s jellegzetességeiben a Schneider által rajnai négyzetes, egyébként délnémet területen is honos írástípussal mutat hasonlóságot (Schneider, Abb. 28.).23 E gotizálódás többféle úton is haladhatott. A13. század első feléből ebből kettőre tíilálunk példát. Az egyik a század első felére datált zágrábi (korábban németújvárinak nevezett) missale (Güssing, Klosterbibl. Ms 1,43). A kódex nagybetűs írására szép párhuzamot hoz Schneider gyűjteménye (Abb. 57, a század első negyedére). A kisbetűs írásra pedig az 1220-as évek hazai okleveleiben találunk példákat (így Miklós esztergomi prépost DL 118., 1225-ből stb.). Az írástípus választását természetesen ismét befolyásolta maga a műfaj is. A másik utat a sok vitát kiváltó A-nonymus-kézirat jelzi.2 4 A kézirat datálása és paleográfiai értékelése véleményünk szerint éppen azért járt annyi bizonytalansággal, mert a hazai paleográfiai kutatás nem számolt a dél-német stílus jövőjével a gót íráskorszakban, s nem utolsó sorban a paleográfiai segédeszközök köre is az utóbbi évtizedben bővült. Továbbá sokáig félrevezette a kutatást a kézirat feltételezett francia előképe, ami az oklevelezésben általában kimutatható francia hatás általánosításából következett. Anonymus kódexének a század közepére való datálását támogatják a német példák (Schneider, Abb. 52, 60, 85 stb.), illetve a hazai oklevelek bizonyos, ámbár nem teljesen megegyező ductusú, tractatiójú példányai az 1220 és 1250 közötti időszakból, mint pl. a fejérvári keresztesek 1256. évi oklevele (DL 83 128). Mezey László, a Hajnal által kezdeményezett paleográfiai kutatások szinte egyedüli hazai folytatója, 1962-ben megjelent, A latin írás című egyetemi jegyzetében kísérletet tett all. századi kódexek jellemzésére, írástartományokhoz kapcsolására.25 Teljesen helytállóan sorolta a német írásgyakorlat hatását mutató emlékek közé az ún. Garamszentbenedeki sacramentarium töredékét, az Esztergomi benedictionalét. Ezektől világosan elkülönül a Szelepchényi evangelistarium írása, amelyet éppen egy zágrábi, nem magyarországi eredetű Evangeliarium alapján is inkább észak-francia írásmintákkal hozhatunk kapcsolatba. A délpárhuzam az általában a 13. század első felére datált zágrábi Pontificale vö. Kniwald, Dragutin: Zagrebacki liturgijski kodeksi XI-XV stoljeca. Zagreb, 1940. 16-17., ahol 13. század elejeinek tartja, s egy magyarországi Szt. Adorján patrociniumú templomból származtatja. Erről legutóbb Andelko Badurina: Iluminirani rukopisi. in Sveti trag. Devetsto godina umjetnosti Zagrebacke nadbiskupije 1094-1994. Zagreb, 1994. 464. (Mikrofilmje az MTA Könyvtárában). Külön tanulmányban vizsgáltuk a 13. századi hazai oklevélírás alakulását: Pannonhalmi oklevelek a 13-14. században, in Möns Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. Pannonhalma 1996. 1. k. Szerk. Szovák Kornél-Takács Imre. 471-480. 25 Mezey L.: Paleográfia. A latin írás története. Bp. 1961. vonatkozó fejezete. 22 Fragmenta Latina id. kötet No. 5., tab. 4. 23 Körmendy Kinga: A Kanuz-hagyaték kódextöredékei és az esztergomi egyház középkori könyvtárának sorsa. Bp. 1979. 73-75. Ezek alapján garamszentbenedeki eredete alaptalannak tűnik. A töredékkel kapcsolatos információért Körmendy Kingának tartozom köszönettel. 24 Kódexek i. m. No. 30.; Veszprémy L.: Anonymus Gestájának kézirata. Magyar Könyvszemle 108, 1992 44-52.; Wehli Tünde: Anonymus Gsta Hungaroruma kéziratának helye a magyarországi könyvfestészet történetében. Uo. 52-55. így datálja — 13. század második harmada — az új A-nonymus-kiadás is: Silagi, Gabriel (Veszprémy Lászlóval): Die Gesta Hungarorum des anonymen Notars. Die älteste Darstellung der ungarischen Geschichte. Thorbecke, 1991. 1. További jellemző
