Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 197 mind inkább tiltották, hogy tagjaik — a vezetők beleegyezése nélkül — tanácsért, vagy jogorvoslatért a céh bíróságán kívül más fórumhoz fordulhassanak. A kalapkészítők céhe magas bírsággal sújtotta, ha valaki a céhvezetőség engedélye nélkül más bíróságon perelte be egy társát.7 9 A céhek vezetősége egyben bírói testületként is funkcionált, a szabályzatok betartatása mellett vétségek elkövetésekor a büntetések kiszabása is hatáskörükbe tartozott. A jogeseteket negyedévenkénti ülésnapjukon tárgyalták, bár a kereskedőkhöz hasonló nagyobb forgalmat bonyolító céhek hetente, a kereskedők pedig bizonyos időszakokban — vásárok idején — hetente kétszer is üléseztek. Az idézés elmulasztása bírságot vont magával, így számos vaskereskedő fizetett 3s 4d bírságot, amiért nem jelent meg, köztük Thomas Grey-t kétszer fizetett, első ízben késve érkezett, egy másik alkalommal pedig egyáltalán nem jelent meg a bírói idézésre.80 Mivel a vitás kérdéseket céhen belül kellett rendezni, így a céhvezetők leginkább egy kijelölt bizottság által történő békéltetéssel próbáltak rendet tartani, s az ítélet elfogadására és végrehajtására nagyobb összegű biztosítékokat szedtek, így az aranyművesek John Longtól húsz font biztosítékot kértek a bírói ítélet elfogadásának zálogául.81 A fűszerkereskedők 1497 után előállítót is alkalmaztak magas, évi 10 font 13 shilling bérért.8 2 Az elvben mindenkit egyformán kötő szabályzatokat minden évben egyszer, vagy kétszer a nyilvánosság előtt felolvasták. A halkereskedőkéhez hasonló céhekben, ahol mind a minőség, mind a lehalászott mennyiség tekintetében rendszeres visszaélésekről szólnak a jegyzőkönyvek, a szabályzatot negyedévente olvasták fel, ám ez a szabályok áthágásának önmagában nem vetett gátat. A megfelelő minőségre még a gyakori minőségellenőrzések sem jelentettek garanciát, pedig a rossz minőségű, hibás áruk a szakma becsületén foltot ejtettek. Hibás áruk esetén ezért is mutogattak a céhek egymásra, a cipészek például a cserzőket okolták a nem megfelelő minőségért.8 3 A céhek szabályzatai, köztük a viaszkészítőké is, a jó minőséget első helyen követelte meg, mert „az a cég és a város jóhírének alapja".8 4 A textilszövőknél a minőségi probléma gyakoriságára utal, hogy a szokásos évi 2-3 alkalom helyett hathetenként rendelték el minőségellenőrzést.8 5 A minőségjavítása érdekében a textilkereskedők is a sűrűbb ellenőrzésekkel, a borkereskedők pedig az ellenőrök számának növelésével próbálkoztak, 1581-re már 12 minőségellenőrt alkalmaztak.8 6 A textilfestők a nem ellenőrzött anyag festőit 3 font 6 shilling bírsággal sújtották, miközben az anyag bevizsgáltatása csak 1-2 pennybe került. Ha a céhmester megadott időközönként nem küldött ki minőségellenőröket, öt font bírságot fizetett.8 7 Sok probléma volt ugyanis az alapanyagok minőségével, ezért értékesítés előtt a bőrfeldolgozóknak is be kellett minősíttetniük áruikat a Leadenhall bőrpiacon, a védjegy nélküli árukat 79 LB. M. 264. 80 Ironmongers' WA. fo. 87. 81 Goldsmiths' CM. fo. 21 82 Grocers' WA. fo. 87. 83 LB. M. 252. 84 LB. M. 253. 85 LB. M. 290. 86 Crawford. 77. 87 Dyers. 451.
