Századok – 1998
Közlemények - Velich Andrea: A céhrendszer alkonya? A vezető londoni céhek a 15–16. század fordulóján I/183
LONDONI CÉHEK A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN 195 telt.6 6 A céhek, illetve a legénycéhek vezetése között gyakran támadtak viták, így 1508-ban az olvasztárok céhe és legénycéhe a királyi bírósághoz fordult néhány értéktárgy illetősége ügyében.6 7 Végül békéltetés útján megegyeztek, hogy értékeiket egy közös ládában tartják, melynek négy kulcsából három a céhmestereknél, míg egy a legénycéh vezetőjénél marad. Az olyan — gyapjúszövőkéhez hasonló — céheknél, ahol a szakma rövid idő alatt elsajátítható volt, kisebb esélye volt a legénycéh kialakulásának, mivel az egyre népszerűbb kiadási rendszerben bedolgozók földrajzi szétszórtsága miatt azt nehéz volt megszervezni. A céh vezető mestere mellett az iparoscéheknél két, míg a nagyobb kereskedőcéheknél négy felügyelő látta el a céh vezetését. A vezetést évente — általában egy évre — választották. A szigorú hierarchiára utal, hogy egyes céhekben, így a textilfestőknél egy mestert csak akkor választhattak meg a céh vezetőjének, ha az előzetesen a legénycéh vezetőjeként szolgált.6 8 A négy céhfelügyelő között is munkamegosztás alakult ki, a borkereskedőknél például az elsőszámú felügyelő a céh vezető mesterének tanácsadója volt, az ingatlanbérbeadásokkal foglalkozó felügyelő elsősorban a céh pénzügyeiről gondoskodott, a harmadik felügyelő a gabonaellátásért, a negyedik pedig a céh privilégiumaiért, így a borkereskedők esetében a hattyú tartásért felelt. (A borkereskedők a királytól nyert hattyútartási jogukat nagy becsben tartották, s temzei borszállításaiknak mintegy cégéreként fogták fel. )69 A céhvezetés munkáját továbbá jelentős bürokrácia, adószedők, könyvelők, titkárok, hírnökök és küldöncök, illetve jogászok és írnokok is segítették. A feladatok számának növekedésével együtt azonban megjelent az évente választott vezetőkben egy olyan igény, hogy munkájukat egy a rangidős, tapasztaltabb mesterekből álló tanács is segítse. Az első tanácsadói testület a fűszerkereskedőknél állt fel 1379-ben. A kereskedők céhe 1463-ban pedig ugyancsak egy tizenkét tagú „előkészítő bizottságot" szervezett, mely 1479-től már tanácsként működött, 1505. után pedig már rendszeresen hetente ülésezett.7 0 A15. és 16. század során megalakított tanácsok azonban a céh tagság véleményét figyelmen kívül hagyva mintegy „felsőházként" működtek. A mesterek így azzal vádolták a céhvezetést, hogy a céh valódi képviseletétől, érdekvédelmétől teljesen elszakadtak, ezért egy, a tagságot jobban képviselő tanács felállításáért küzdöttek. A bőrkereskedők igyekeztek a céh vezetését „demokratikusabb" irányba elmozdítani 1490-ben hozott rendeletükkel, mely szerint a céhvezetők a 16 fős tanács beleegyezése nélkül nem adhattak bérbe ingatlant, korábban ugyanis az ingatlanbérbeadások terén is számos visszaélés történt, a céh köztulajdona sokszor a céhvezetők családjait gazdagította.7 1 A kisebb, s főként az iparoscéhekben a megválasztott mesterek — a bírság ellenére — sokszor nem vállalták el a céh vezetését, mivel az idő- és pénzigényes, sok vesződséggel járó feladatot jelentett az iparoscéheknél, ahol tanács és több fős céhvezetés hiányában a céhmester teljes végrehajtó szerepre volt kárhoztatva. Ezzel szemben a nagyobb céhekben a vezetőválasztás, az új egyenruhás tagok kiválasztása, 66 W. Z. Hazlitt: The Livery Companies of London. 301. (London, 1892) 67 Founders' WA. fo. 46. (The Guildhall Library, London) 68 E. C. Robin: Some Account of the Dyers' Company. 452. (London, 1881) - továbbiakban Dyers. 69 Crawford. 79. 70 Unwin. 218-224 71 Skinners' WA. fo. 87.
