Századok – 1998
Közlemények - Magyar Zoltán: Szent György középkori kultusza Magyarországon I/161
174 MAGYAR ZOLTÁN társaságában látogatott el. A magyar király idővel annyira összeforrt a Sárkányrenddel, hogy például egy huszita pap egyenesen a Jelenések Könyvének vörös állatát (Draconem rufum) látta benne, hivatkozván a rendnek akkor már Európa szerte ismert és viselt szimbólumára.4 1 Az alapítólevélben szereplő 22 főúr szinte mindegyike országos méltóság volt. Zsigmond és felesége, Ciliéi Borbála mellett alapító tag volt Ciliéi Herman és Frigyes (Borbála atyja és fivére); Stiborici Stibor, a Felvidék hírhedett ura; Garai Miklós nádor és öccse, Garai János; a Zsigmond alatt fényes karriert befutó Ozorai Pipo (Filippo Scolari) temesi ispán és szörényi bán; Perényi Péter máramarosi ispán, későbbi országbíró; Perényi Imre titkos kancellár; Szécsényi Simon ajtónállómester; a Héder nembéli Tamási János erdélyi vajda; Báthori István országbíró; Maróti János macsói bán; továbbá a hűbéres Lazarevics István szerb despota; Korbáviai Károly horvát bán és unokatestvére, Korbáviai János asztalnokmester; Lévai Cseh Péter lovászmester, később erdélyi vajda; Nádasdi Mihály székelyispán; Absáni János pohárnokmester; Szécsi Miklós tárnokmester; Özdögei Bessenyő Pál horvát-szlavon bán; valamint Csáki Miklós és Szántai Lack Jakab, későbbi erdélyi vajdák. A rendtagság nem volt örökölhető, ennek ellenére aligha meglepő, hogy az alapítótagok elhalta után is többnyire az itt felsorolt családok tagjai alkották a rendet. A Sárkányrend elterjedt a Balkánon és Európában is, ugyanis a tagok közé Zsigmond külföldi lovagokat és előkelőket is felvett. A külhoni tagok felvétele azonban már inkább csak kitüntetés jellegű volt, és reprezentációs célt szolgált. Feljegyezték például, hogy Erik dán király sárkánylovaggá történt avatása alkalmából (1419) uralkodótársának Zsigmond egy különösen értékes kivitelű rendjelvényt ajándékozott.42 E rendjelvény hamarosan a főúri rend hatalmi és családi jelvényei között is jelentkezett. Persze ebben is Zsigmond járt az élen, aki címerem, uralkodói pecsétjein, a címerét mintázó kályhacsempéken is előszeretettel szerepeltette. Mi több: az 1755-ben a nagyváradi székesegyház területén folytatott ásatások során feltárt királysírt éppen a benne talált rendi jelvény — csaton függő, sárkányt ábrázoló, zománcos arany ékszer — alapján azonosították Zsigmond sírjával.4 3 Mint nyakba akasztott viseleti tárgy szerepel a jelvény Zsigmond Pisanello által festett portréján, I. Vencel legnicai herceg sírkövén és ifjabb Stiborici Stibor János főkamarásmester budai síremlékén. A legyőzendő sárkánnyal a rend főnemesi tagjainak címerében is találkozhatunk. Szerepel a firenzei Scolari-ház egyik domborművén, Perényi János tőketerebesi sírkövén (1437), Garai Miklós egy 1416. évi címereslevelén. 1418. március 19-én íródott Csapi András címereslevele, amelyben már egy ilyen sárkányjelvény leírása (és persze képe is) szerepel: „a pajzsot bekeríti és körbekanyarítja egy sárkány, hátán vörös kereszttel, összesen négy lábbal elől és hátul, mindkét oldalról szabdalt szárnyakkal; a sárkány szája nyitott és a fehér fogak közül vörös nyelv nyúlik ki a hegyes orr alatt és fülei egyenesen állnak; a sárkány farka háromszor a nyaka köré tekeredik és körbefonja, a vége egyenesen felemelkedik".44 Szerepel a sárkány a tag-41 Uo. 55-56. o. 42 Uo. 54. o. Maga a Rend határainkon kívül napjainkig fennmaradt, s jelenleg Angliában és Horvátországban rendelkezik erős és reprezentatív szervezettel. (Pusztaszeri László szíves szóbeli közlése) 43 Lővei Pál, 1987. 152. o. 44 Uo. 148. o.
