Századok – 1998
Tanulmányok - Koszta László: A pozsegai káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig. A közhitelű oklevéladás kezdete I/3
8 KOSZTA LÁSZLÓ A pozsegai káptalanhoz címzett első mandátumok nem maradtak fent, s talán a legkorábbiak nem is a később szokásos formában lettek kiállítva. IV. Béla 1250-ben a Pozsega megyei Welice, Cheglyn, Bucola és Bedech, valamint a somogyi Turnoucha és Rebuch birtokok adományozásánál a földek elhatárolására kiküldött Jakab királyi káplán, segesdi plébános jelentése és a pozsegai káptalan oklevele alapján uja le a határokat.36 Az első időszakban egy jelentés megtételénél több hatóság is közreműködött. 1250-ben IV. Béla a Rád nemzetség három tagjának tett pozsegai adományánál a határleírást Kylianusnak a királynői tárnokok ispánjának írásos jelentése alapján adja meg, aki a határokat a pozsegai comitissanak, a gotói apátnak és konventjének, János mester pozsegai praeceptornak és a pozsegai káptalannak tanúbizonysága mellett állapította meg.3 7 1266-ban Mária királyné Hont-Pázmány nembeli Mihály comes szolgálatainak jutalmául Mihály fiának Mykének adja Czerkvenig és Radvánc birtokokat, s a határok leírásánál a pozsegai káptalan, a pekreci keresztesek és Rh. pozsegai ispán oklevelére hivatkozik.38 Az első teljes szövegében fennmaradt relatio Thomassina szlavón hercegnő és a Dunától a tengerig terjedő részek kormányzójának parancslevelére készült jelentés Tulman Valkó megyei birtokon történt hatalmaskodásról.39 A káptalanhoz intézet mandátumok hatóságok szerinti megoszlása: király: 14; királyné: 1; országbíró: 1; szalvón hercegnő: 1; szlavón herceg: 1; szlavón bán: 2. A pozsegai káptalan anyaga alapján, úgy tűnik, hogy a káptalan működési területén a király részvétele az igazságszolgáltatásban igen jelentős volt, legalábbis az 1320-as évek végétől.4 0 Feltűnő viszont, hogy csak egyetlen országbírói mandátumról van tudomásunk.4 1 Pozsega megye a 13. század második felétől szoros kapcsolatban van a királynéi hatalommal. 1263 előtt IV. Béla Mária királynénak adja Pozsegavárat,42 majd Erzsébet anyakirályné 1280-tól és Thomassina 1293-1300 között gyakorol fennhatóságot Pozsegában és környékén,43 a pozsegavári székhelyükhöz legközelebb fekvő hiteleshely rekonstruálható tevékenységében mégis csak kétszer szerepelnek megbízóként.4 4 Pozsegára nem terjedt ki a szlavón hatóságok jogköre, de egy-egy alkalommal Körös megyében, elsősorban a keleti felén végrehajtandó vizsgálatra megbízás érkezett a pozsegai káptalanhoz a szlavón bán zágrábi kúriájából,4 5 és Budáról, István szlavón hercegtől.4 6 A hiteleshelyi munka gyorsaságára a relatiok nyújtanak információt a pozsegai okleveles anyagban, mert csak ezek az oklevelek tartalmazzák a keltezés mellett az eljárás idejét is. A mandátumok kézbesítői az érdekelt felek voltak, nekik kellett a 36 RA. 927. 37 Sm. IV 433., RA. 936. 38 „prout nobis per litteras capituli de Posoga, cruciferorum de Pucruch et coraitis Rh. de Posoga constitit, qui de nostro mandato nobis rescripserunt" H. VI. 138-142. 39 (1299.) Sm. VII. 405-6. Az oklevél keltezésére lásd Karácsonyi J.: A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Új kiadás Szerk. Koszta L. Szeged 1988. 156. 207. tétel. 40 A királyi mandátumok sorát 1329. november 11-én Visegrádon kelt parancslevél nyitja meg Dedek L. C.: Monumenta ecclesie Strigoniensis III. Strigonii 1924. (a sorozat a továbbiakban M. S.) 153-5. 41 Sándor országbíró 1325. Sm. III. 152-5. 42 ÁÚO. III. 62. 43 Kristó Gy.: Feudális széttagolódás Magyarországon. Budapest 1979. 30-2. 44 Mária királyné 1266. H. VI. 138-42., Thomassina 1300. Sm. VII. 405. 45 1349. DL. 94076.; DL. 103283. 46 1353. Sm. XII. 195-6.
