Századok – 1998

Folyóiratszemle - Hagen William W.: A „végső megoldás” előtt VI/1473

FOLYÓIRATSZEMLE 1473 22-én kivégezték. Az olasz visszhang az Egyesült Államok egyre élesebb hangú bírálata volt. Mussolini magatartása a Sacco-Vanzetti eset évei alatt folyamatosan változott. 1920 és 1922 között az ügyet a szocialisták és a kommunisták ellen használta fel; majd a hatalomátvétel után a két anarchista támogatásával az amerikai-olaszok rokonszenvét igyekezett elérni; s — Philip V Cannistrato szerint — végig megvolt benne az anarchista múltja iránti vágyódás és, ebből következően, az együttérzés a két olasz vádlottal. The Journal of Modern History, Vol. 68, No. 1 (March 1996), pp. 31-62. Ma. T. William W. Hägen A „VÉGSŐ MEGOLDÁS" ELŐTT A politikai antiszemitizmus összehasonlító elemzése a két világháború közötti Németországban és Lengyelországban A szerző, William W Hägen célja, hogy feltálja a modern kelet- és közép-európai politikai antiszemitizmus társadalmi gyökereit a 19. század végén és a 20. század elején. A tanulmány alapgondolata az, hogy a politikai antiszemitizmus a II. világháború előtti Németországban és Lengyelországban sok szempontból egy irányba haladt a két állam hasonló, vagy ugyanolyan társadalmi és gazdasági jellemzőinek köszönhetően. Hägen érvelése szerint mindkét' kapitalizálódó társadalomban a kialakuló keresztény középosztály egyes elemei a zsidó népesség kárára kívánták érdekeiket érvényesíteni, mely utóbbi csoport számos tényezőnek köszönhetően bizonyos mértékben ki is volt szolgáltatva az ellenük irányuló hátrányos megkülönböztetést végrehajtó politikának. A két világháború közötti romló gazdasági helyzet csak fokozta a lappangó ellentéteket, melyek azután — legradikálisabb formájukban — a nácik „végső megoldásába" torkolltak. A tanulmány először korábban nem tanulmányozott dokumentumok segítségével megvizsgálja a lengyel-zsidó kapcsolatokat a jelzett időszakban. Ezután a weimari Németországban és a korabeli Lengyelországban élő zsidók helyzetét veti össze William W Hägen, majd az 1941-es éveket megelőzően a német társadalomban tapasztalható antiszemitizmusról kialakult vitákat veszi szemügyre. A következő nagyobb részben a két világháború közötti Lengyelországban jelentkező antiszemita agitáció és a kormányzati lépések kerülnek sorra, majd a befejező részben a szerző néhány általános gondolatot vet fel a közép-európai antiszemitizmus, valamint a modernség kapcsolatáról. 1934. augusztusában Neville Laski, a Board of Deputies of British Jews elnöke a legjelentősebb amerikai zsidó segélyszervezet, a Joint Distribution Committee megbízásából tényfeltáró körutat tett Ausztriában, Lengyelországban és Danzigban. Laski a jelentésében egyszerűen „antiszemita fészeknek" nevezte Ausztriát, ahol az elkerülhetetlennek tartott Anschluss miatt az összes „optimista" ember náci érzelmű, s ahol az antiszemita érzelmeket a zsidók hangsúlyozott jelenléte az értelmiségi pályákon csak növeli. Ez utóbbi megállapítást Laski megismétli Lengyelországgal kapcsolatban is, de hasonló következtetésre lehetett jutni az összes olyan közép- vagy kelet-európai országnál, ahol jelentősebb zsidó népesség élt. Lengyelországban a brit vendég másfajta valósággal szembesült, amikor meglátogatta a varsói zsidó negyedet. Leírása szerint ilyen mértékű nyomorral még sehol sem találkozott, melynek okát elsősorban a lengyel nacionalizmusban vélte felfedezni. A hivatalos körökkel folytatott megbeszélései során Józef Beck külügyminiszter tagadta az antiszemitizmus létét országában, ellenben Marian Koscialkowski kereskedelmi miniszter beismerte, hogy sok kommunista található a zsidók között - gazdasági, s nem politikai okokból, amely ténynek a beismerése politikai öngyilkosságot jelentene. A városi antiszemitizmus tehát gazdasági tényezőkre vezethető vissza, viszont a feszültség forrása a zsidók és a lengyelek között vidéken elsősorban kulturális-lélektani eredetű. A lengyel parasztok ugyanis lenézték a kereskedelemmel és pénzszerzéssel foglalkozó zsidókat, akiket hasonló érzelmeket tápláltak a „földet túró" parasztok iránt. A lengyel értelmiség Laski meglátása szerint teljes mértékben antiszemita, ami a. zsidó versenytársak miatt alakult ki. Danzigban Albert Forster Nemzetiszocialista Pártja a. zsidók „likvidálását" tűzte ki célul, ám a párt nem vett részt a kormányzásban. A zsidók elleni diszkrimináció így is súlyos, majdnem elviselhetetlen méreteket öltött. Végeredményben Neville Laski arra a megállapodásra jutott, hogy a zsidók számarányát valamiképpen csökkenteni kellene az értelmiségi pályákon, valamint a — különösen a lengyel zsidók között tapasztalható — ortodoxiát és provincializmust is mérsékelni kellene. Az antiszemitizmus ezzel együtt nem tűnne el ezekről a helyekről, mert az „belső" érzés, s nincs igazán megoldás a lengyel zsidók nyomorának enyhítésére sem.