Századok – 1998

Folyóiratszemle - Wood Gordon S.: A korai amerikai történelem historiográfiájának száz éve: akkor és most; avagy miben nem volt igaza Henry Adams-nek VI/1443

1444 FOLYÓIRATSZEMLE ténészek, mint John Demos és David Hall a társadalomtudomány módszereit felhasználva vizsgálták a boszorkányságot és más irracionális dolgokat, melyeket a történészek korábban nem soroltak a történeti jelenségek közé. A századforduló táján dolgozó amerika-i történészek számára a társadalomtudomány vagy szociológia jelentette a nagy „ellenséget". Úgy vélték, hogy a szociológia, amely hajlamos volt az általánosításokra és az átfogó elméletek gyártására, eltorzítja a tényeket annak érdekében, hogy azokat beleillessze előre kialakított sémáiba, s ezáltal minden egyénit és egyedit kiöl az életből. Ennek megfelelően nem túl sok figyelmet szenteltek olyan folyamatoknak, melyek az egyének „feje fölött" zajlottak le, azaz a demográfiának, a gazdasági ciklusoknak, a nagyobb régiókat érintő összefüggéseknek. Ehelyett az egyének indítékait és szándékait feltáró dokumentumokat tanulmányozták. A híres brit történész, G. M. Trevelyan szavaival élve, számukra a társadalomtörténet a politika nélküli emberi történetet jelentette, s nem jelentett többet, mint az emberek élet- és munkakörülményeinek, a családok életének és a háztartásoknak, valamint vallási szokásaiknak jobbára céltalan leírását. Az ún. új amerikai társadalomtörténet viszont abból indult ki, hogy a társadalomnak magának kell a történelmi kutatás középpontjába kerülni. A társadalmat valami megalkotott, átmeg átformált és fejlesztett valaminek képzelték, amely számos tudattalan cselekedet eredményeképpen alakult olyanná, amilyen. Ebből a gondolatmenetből csak egy kis lépést jelentett az, hogy a kultúráról hasonlóképpen kezdtek el gondolkozni, mint olyan mentalitás-ról, amelyet sok részvevő hoz létre és amely az idők folyamán változik. Az amerikai gyarmati társadalom ideális terepnek tűnt mindkét irányzat számára. A korabeli társadalmat ugyanis szinte a semmiből teremtették meg, s így páratlan lehetőség adódott arra, hogy a társadalom és a kultúra történetét a maguk fejlődésében tanulmányozzák. A legsokatígérőbb eredményeket ebből a szempontból a tizenhetedik századi Chesapeakeöböl menti társadalom vizsgálata kínálta. A többnyire ún. kvantitatív vizsgálati módszerrel végzett kutatások nyomán egy eddig nem ismert gyarmati társadalom képe bontakozott ki előttünk. Ezek szerint a korabeli Marylandben és Virginiában az élet brutálisan kemény és rövid volt, a különböző betegségek válogatás nélkül szedték áldozataikat, állandósultak az indiánokkal való összecsapások, rengeteg árva gyermek élt a gyarmatokon, s a többszöri házasság vált megszokottá. A gyarmati időszak egyben a legjobb alkalmat kínálja az ún. longue durée történelem tanulmányozására is. A tizenhetedik és a tizenynyolcadik században nem sok minden történt politikai téren; nem voltak különböző elnökök, kongresszusok, legfelső bírósági döntések, országos választások, és így tovább. Ilyen módon a gyarmati korszak történészei hosszabb periódus társadalmi és kulturális fejlődését vehették szemügyre anélkül, hogy a politikai aspektussal sokat kellett volna foglalkozniuk. Ennek következtében ezek a történészek kevésbé érzik és vélik magukat specializálódottnak, mint a későbbi korok történészei, akik közül sokan nagyon rövid időszakokat vizsgálnak az egymást gyorsan váltó politikai pártok, irányzatok, elnökök, stb. miatt. A korai amerikai történelem feldolgozásában fontos szerepet kaptak az utóbbi évtizedekben az Egyesült Államok társadalmában és kultúrájában végbemenő változások is. Ahogy az 1890-es években az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között végbement kibékülés magával hozta az ún. birodalmi történeti iskola kialakulását, úgy most a faji és az etnikai kérdésnek, valamint a nemek egymáshoz való viszonyának új megközelítésével felbomlott a korábban egységes amerikai identitásra és a nemzetre való koncentrálás. Ennek következtében alapvető változások mentek végbe a korai amerikai történelem felfogásában és értelmezésében. Néhány amerikai történész kitágította kutatási területét: már nem kizárólag az Egyesült Államok területét vették figyelembe, hanem az egész Atlanti-térséget. Mindez még nem lenne teljesen új fejlemény; korábban viszont csak Európát vették figyelembe a kutatók ebben az összefüggésben, most ellenben Afrika is látóterükbe került. Másrészről, számos történész számára a gyarmati korszak többé már nem csak az Egyesült Államok „előtörténetét" jelenti, hanem a korai modern kor egyik jelentős színterévé is vált. Ebből következően a nemzet mint a történeti vizsgálódások kerete veszített a jelentőségéből, s inkább azt kutatták a szakemberek, hogy a gyarmati Amerika milyen válaszokat kínált a korai modern társadalomból a modern társadalomba való átmenet során. Újabb dimenziót jelent a közép- és dél-amerikai történelem bekapcsolása. A nyugati féltekének mint egésznek a tanulmányozására Herbert E. Bolton már az 1930-as években felhívta a figyelmet, bár akkor a felhívás meglehetősen visszhangtalan maradt. Napjainkban viszont a williamsburgi Institute of Early American History and Culture kiterjesztette kutatási területét „spanyol" Amerikára és Nyugat-Afrikára is, s