Századok – 1998
Folyóiratszemle - Khodarkovsky Michael: Hittérítés a cári Oroszországban VI/1434
1434 FOLYÓIRATSZEMLE megállapodásokhoz hasonlították, melyek — ilyen módon — a "normális' érintkezés alapfeltételei. Az amerikaiak a forradalommal a brit király és a parlament fennhatóságát kérdőjelezték meg egy lényeges területen: ugyanis kizárólag az állam az, amely a háború és diplomácia kérdésében dönthet és ezeket az előjogokat vindikálta most magának az amerikai kongresszus. Továbbá, érveltek a brit álláspont védelmezői, egy független amerikai állam óriási veszélyeket jelentene az államok közösségére, miután egyrészt birodalmi aspirációi lehetnek majd, másrészt pedig olyan rendhagyó hatalom jönne létre, amely — forradalmi elveiből adódóan — nem lenne képes részt venni a hagyományok által szabályozott nemzetközi életben sem. Ebből a meggondolásból kiindulva még Franciaországnak és Spanyolországnak is az lenne a saját jól felfogott érdeke, hogy a brit parlament amerikai fennhatóságának a helyreállításában segédkezzen, s nem pedig annak lerombolásában. Mint ismeretes, ennek pontosan az ellenkezője történt meg: 1778. februárban francia-amerikai szerződés jött létre, mely az amerikai-brit konfliktust valóban európai konfliktussá változtatta. Az új helyzetben Nagy-Britannián belül tisztázódtak a frontvonalak: a korábban esetleg az amerikaiakkal szimpatizáló és azok jogi érveit elfogadni hajlandó emberek nagy része is ellenük fordult, mert a háború immár a hagyományos ellenség és versenytárs, Franciaország ellen is folyt és senki sem szeretett volna hazafiatlannak látszani ebben a küzdelemben. Edward Gibbon egészen odáig ment, hogy kijelentette: Franciaország ezzel a döntéssel közvetve Európa minden egyes állama szuverenitását megkérdőjelezte. A valóságban azonban nem ilyen univerzalista szándékok vezérelték a brit politikusokat. Az udvar és a parlament gyakorlatilag Nagy-Britannia nemzetközi tekintélyét, a brit alkotmány és közjog primátusát, valamint az anglikán egyház kiváltságos helyzetét próbálta védeni a konfliktusban. Az utóbbi érdekében kihangsúlyozták az amerikai forradalom világi jellegét és a republikanizmus vallástalanságát. Miben áll a címben jelzett ellenforradalmiság? A feléledő patriotizmus maga konzervatív értelmezést kapott: e szerint a patriotizmus olyan szolgálatot és kötelezettséget is jelent, s ebben különbözik a "tömegek lelkesedésétől", értsd nacionalizmustól, melyre csak az arra alkalmasak képesek — azaz, a középosztály és az elit. Ugyanennek az elvnek az értelmében ezek a társadalmi csoportok elvetették a parlamenti reformot is azzal az indoklással, hogy mindössze a megfelelő tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkező emberek képesek a megfelelő döntéseket hozni. Az angol politikusok azonban nemcsak a "nép" patriotizmusa iránt éltek gyanúperrel, hanem a provinciális patriotizmussal szemben is: amikor Nagy-Britanniában is sor került milíciák szervezésére — mint ismert, az amerikai forradalmi hadsereg nagy részét a különböző milíciák alkották — az erre vonatkozó törvények hatálya csak Angliára és Wales-re szorítkozott, de Skóciára és Írországra nem. Mindez nagy mértékben megerősítette az osztályöntudatot a fent említett csoportokban: úgy vélték, hogy kizárólag ők alkalmasak az európai civilizáció alapját képező szabadságjogok és kiváltságok megfelelő képviseletére és érvényre juttatására. Elképzelésük szerint a saját maguk kormányzására képtelen csoportok — például a nők — jobban járnak egy paternalista vezetés alatt, mint bármilyen más rendszerben; ennek megfelelően az amerikai forradalmat követően megnőtt a paternalista bürokrácia szerepe és súlya az egész Brit Birodalomban. Az amerikai tapasztalatokat azután a francia forradalom radikalizmusa még jobban megerősítette és a társadalmi reformfolyamat lényegében csak az 1830-as években indult meg Nagy-Britanniában. Past and Present, No. 154 (February 1997), pp. 107-141. Ma. T. Michael Khodarkovsky HITTÉRÍTÉS A CÁRI OROSZORSZÁGBAN A szovjet történetírás ideológiai korlátai következtében meglehetősen elhanyagolt terület az oroszországi térítések története a birodalom déli és keleti végein élő különböző hitű nem orosz népek között. Az elérhető nyomtatott források segítségével kísérli meg Khodarkovsky, hogy utat nyisson egy, a közeljövőben esedékes átfogó tanulmány megírásához. Oroszországban a 16. sz. előtt csupán szórványtérítések folytak, a későbbiek folyamán azonban a kormány hatalmi törekvéseinek szerves része és egyik legfontosabb eszköze lett a birodalom új alattvalóinak ortodox hitre térítése. A koraújkori Oroszországban a nem keresztények elsősorban kényszerből illetve a kormány által felajánlott előnyök elérése miatt tértek át az ortodox hitre. Akárcsak más koraújkori államokban, ahol a vallás a társadalom kulturális, társadalmi és politikai normáit is meghatározta, Oroszországban is elsősorban és legfőképpen a
