Századok – 1998
Történeti irodalom - Évkönyv ’98 (Ism.: Mucsi Ferenc) VI/1422
1422 TÖRTÉNETI IRODALOM megteszi számos „mellékszereplő" esetében is. Mindezzel kétségtelenül érdekesen gazdagítja az általános ismereteket. Ugyanezen a szálon haladva Makarenkova sokszor rákérdez az orosz történelem nagy eseményeire. Nyikolaj Turgenyev, a dekabristákkal rokonszenvező francia emigrációban élő tudós esetében rávilágít, hogy az ország, a parasztság, a sokféle nemzetiségi megosztottság összefüggésében az 1861-es nagy reform előtt már milyen izgalmas munkái jelentek meg — franciául, ezeket később is csak részben jelentették meg oroszul — amiből mindig kiolvassa, hogy Oroszországban milyen „nemtörődömséggel" bántak mindig a tudomány embereivel - a múltban is, a jelenben is. Ugyanezt érdekesen villantja fel Kropotkin írásait is. Am az utóbbi évek megzavarodottságára jellemző, hogy már a klasszikus nagy francia forradalomról írott munkájával kapcsolatban is fenntartásokkal él, majd az 1905-ös orosz forradalom esetében, s még inkább az 1917-es forradalom kapcsán azt emeli ki, hogy a gyakorlatban Kropotkin mennyire visszariadt a tömegmozgalmak beláthatatlan következményeitől. Ilyen összefüggésben e könyvben is markánsan jelentkezik a történelem újraírása, az 1917 utáni korszak negatív előjellel való ellátása, anélkül, hogy a jelent, mármint az 1990-es évek jelenét megidézve ne a jajkiáltás csendülne ki e munka oldalairól. A könyv ennyiben is igen tanulságos. Makarenkova írásának főfejezeteiben (Kropotkin, Lavrov és a két Turgenyev stb.) nem dolgozik lábjegyzetekkel - hanem a fejezetek végén ad bibliográfiai áttekintést. Ám a publikált források mellett minden hőse esetében maga is folytatott arhivális kutatásokat mind Franciaországban, mind Moszkvában. így maga is értékes új részletekkel egészítette ki az eddigi ismereteket. A kötetbe — azon túl, hogy a nagy történeti folyamatokról persze eltérőek lehetnek az értékelések — becsúsztak pontatlanságok is, amelyeket a szerző nyilván „átörökölt". így, utalva Kropotkin és Jaurès találkozóira, a közös érdeklődési területre, a francia forradalom megítélésére, Makarenkova Jaurès reformizmusáról ír - ami önmagában véve sem pontos, ebben a relációban pedig egyenesen félrevezető. Minthogy Makarenkova francia-érdeklődésű, megbocsátható, hogy nem szól arról, hogy Kropotkin mint lett a brit Királyi Akadémia tagja, hogy miként volt helye a rangos liberális folyóiratokban — miközben az anarcho-kommunista folyóiratokat szerkesztette, vagyis sajátos kettős helyzetben volt — ám ami mindenképp meglepő, egy szót sem szól annak a Viktor M. Dalinnak Kropotkin-munkásságáról, aki elsőként elemezte hallatlan pontossággal óriási arhivális anyag alapján Kropotkin híres „francia forradalmának" történetét, levelezését. S ha ismerem is az okokat, hogy a szerző ezt miért tette — az eljárás, a mellőzés egyszerűen elfogadhatatlan — s attól félek, ez is koijelenség. Kropotkinnál maradva Makarenkova meggyőzően, s új arhivális források alapján is felidézi Kropotkin utolsó szomorú éveit, amelyeket már „a bolsevik uralom alatt" furcsa megbecsülésben és elszigetelten, mindvégig magához hűen, új erőfeszítéseket téve élt meg. Am e kép féloldalas maradt, mivel Makarenkova egy szót sem szólt Kropotkin azon írásairól, leveleiről (többek között, amelyeket a nemzetközileg ismert dán esztétának, Georg Brandesnek írt), amelyben félően jelölte meg az ellenforradalom lehetőségét — erről különben már 1917-ben is írt —, s ugyanezekben a levelekben élesen tiltakozott minden az orosz forradalom, akár még a bolsevik kormány ellen irányuló külföldi intervenció ellen is. S ezek is lényegi elemei Kropotkin kései valóságlátásának -amiről semmiként sem lehet megfeledkezni. A szerző munkáját mélyen átlengi a jelen légkör, az általános értékvesztés és sok mindennel szembeni bizonytalanság. Ezért nyúl a morálisan tiszta emberekhez, akik Oroszország morális, kulturális, szociális és demokratikus felemelésért küzdöttek. A bomlás és a belenyugvás tendenciáival szemben ezért keresett ellenpéldákat, „hősöket" - akiket meg is talált. Könyvének ez komoly értéke, s amikor oly sokszor ír az orosz lélekről, érzékenységéről, az is jellegzetes, hogy ezek a jelzők, fogalmak ily erővel jelentkeznek újra napjainkban. A munka így nagyon sok vonatkozásban tanulságos. Jemnitz János ÉVKÖNYV '98 A nemzetközi munkásmozgalom történetéből XXIV évf. [Budapest] Magyar Lajos Alapítvány 1997. 318 p. Gazdag tartalommal jelent meg ezúttal is a nemzetközi munkásmozgalom történetével immár csaknem negyedszázada foglalkozó Évkönyv, amelyet szerkesztői a növekvő nehézség ellenére évről
