Századok – 1998
Történeti irodalom - Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. december – 1959. február (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1416
1416 TÖRTÉNETI IRODALOM után szűnt meg. A szerző a sztálinizmus értelmezésével fejezi be elemzését. Bár a nagy honvédő háború történéseinek, hatásának és az azt követő újjáépítésnek rövid összefoglalására kényszerül, mégis sikerül a problémák meghatározó összetevőit elénk tárnia. Ez vonatkozik a hidegháborúval és a kétpólusú világgal foglalkozó részre is, vázlatos képet kapunk a téma neuralgikus pontjainak megvilágításával. A Sztálin halálát követő Hruscsov-korszakról úgy fogalmaz, hogy az a 20-as évekre emlékeztető reformkornak bizonyult, a megújulás lehetőségét az űrkutatás és kultúra eredményeivel szimbolizálják, a régihez való visszatérés lehetőségét a „személyi kultusz" új formáinak megjelenésével szemléltetik. Hangsúlyozza, hogy Hruscsov a gazdasági átalakítást politikailag alapozta meg, híres-hírhedt reformjaihoz társadalmi-politikai támogatást szerzett, terveihez az akkori világgazdaság fellendülő ciklusa kedvezően hozzájárult. Hruscsov 1964 októberi kibuktatásának okait elemezve többek között azt húzza alá, hogy Hruscsov fokozatosan tehetetlenné vált a sztálini korszakból örökölt struktúrákkal és szokásokkal szemben, amihez politikai és gondolkodói korlátai is hozzájárultak. A reformokkal induló Brezsnyev-korszakot a Szovjetunió történetében a leginkább kiegyensúlyozott növekedés időszakának tekinti. A gazdaságpolitikai elképzelések a Nyugathoz való viszony problémaköréhez kapcsolódnak. A Szovjetuniónak a Nyugattal, főleg az USA-val folytatott katonai versengése egyre többe került, melynek lényeges oka, hogy az enyhülés alapjának a fegyverkezési versenyt tekintette. Ezt az időszakot „túlideologizált" szovjet külpolitika jellemzi, a harmadik világba „befektetett" áldozatok sem térültek meg, s a 70-es évek végére a Szovjetunió Kínával is szembekerült. Majd a szovjet jóléti államról szólva vázolja az elöregedő társadalom és a fontos nemzetiségi kérdés problémáit. Végezetül az időben hozzánk közeli időszak, a peresztrojka, majd a Szovjetunió összeomlásának történéseit és okait vizsgálja meg. Az egykötetnyi terjedelem adta szűkös lehetőséggel jól élt a szerkesztő, az orosz történelemről sikerült gazdag és tág látókörű új összefoglalást adni. Az írások közös jellemzője a világos szerkezet, a kiválóan követhető gondolatmenet, tagolás. A szerzők vállalkozása igen dicséretes, értékes munkájukat a kutató, az oktató és a hallgató, valamint a téma iránt érdeklődő minden olvasó egyaránt forgathatja. A kötetet lezáró irodalomhoz csupán annyi megjegyzés kívánkozik, hogy a jegyzék a legfrissebb modern szemléletű feldolgozásokat nem minden esetben tartalmazza, s talán a könyv borítója sem igazán kifejező. Bodnár Erzsébet MAGYAR-JUGOSZLÁV KAPCSOLATOK 1956. DECEMBER-1959. FEBRUÁR A magyar-jugoszláv kapcsolatok és a Nagy Imre-csoport sorsa. Dokumentumok. Az iratokat gyűjtötte, válogatta, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István. Budapest, 1995. MTA Jelenkor-kutató Bizottság, 497 o. TOP SECRET. MAGYAR-JUGOSZLÁV KAPCSOLATOK 1956-1959. DOKUMENTUMOK A kötet folytatása az 1995-ben megjelent kötetnek, amely 1956 őszének az eseményeit mutatja be. (A jelen kötet impresszumán is 1995 szerepel, valójában azonban 1997-ben jelent meg.) A hátteret, amelybe a közölt dokumentumok beleilleszkednek, a tömör Bevezető foglalja össze. 1956. november 22-ével, a Nagy Imre-csoport Romániába hurcolásával (a magyar-jugoszláv megegyezés ellenére) új helyzet állt elő. Az első pillanattól kiderült, hogy a magyar-jugoszláv kapcsolatok teljes mértékben alá voltak rendelve Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatának. A szovjet törekvés továbbra is az volt, hogy Jugoszláviát vonják be a szovjet tömbbe, a jugoszláv kormányzat viszont nem volt hajlandó feladni nyugati kapcsolatait. A szovjet-jugoszláv viszony romlása miatt a magyar-jugoszláv kapcsolatok javítása persze nem ment. Tito pulai beszéde és Kardelj decemberi beszéde után egymás között is megromlott a viszony, a szovjet pártvezetés is neheztelt. Szovjet javaslatra kellett az egész eseménysorozatot ellenforradalommá nyilvánítani, ebbe Kádár beleegyezett. A szovjet-jugoszláv sajtóvita élesedett, a jugoszláv fél újabb kiátkozástól tartott. 1957 elején született meg a magyar pártban a határozat az ellenforradalomról, Nagy Imre bíróság elé állításáról, a revizionizmus ellenséges irányzatként való megbélyegzéséről. Kádárékat egyidőre nyugtalanította Rákosi törekvése a hazakerülésre, de 1957 márciusára már kiderült, hogy ettől nem kell tartani. Az ellentét eszkalálódása egyik félnek sem volt érdeke. Az államközi kapcsolatok megmaradtak, a vita pártvonalon folytatódott. A Malenkov-Molotov-Kaganovics-csoport elítélése 1957 nyarán mintegy
