Századok – 1998

Történeti irodalom - Nationale Frage und Vertreibung in der Tschechoslowakei und Ungarn 1938–1948 (Ism.: Tilkovszky Loránt) VI/1390

1390 TÖRTÉNETI IRODALOM NATIONALE FRAGE UND VERTREIBUNG IN DER TSCHECHOSLOWAKEI UND UNGARN 1938-1948 Herausgegeben von R. G. Plaschka, H. Haselsteiner, A. Suppan, A. M. Drabek Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien, 1997. 205 o. NEMZETI KÉRDÉS ÉS ELŰZÉS CSEHSZLOVÁKIÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON 1938-1948 Az Osztrák Tudományos Akadémia Filozófiai és Történeti Osztálya Zentraleuropa-Studien című sorozatának 3. köteteként megjelent mű egy Bécsben 1994-ben tartott konferencia anyagát tartalmazza, amely cseh, szlovák, magyar, osztrák referátumok alapján vitatta meg a címben jelzett problematikát. A kötet bevezető részében előbb az osztrák kiadók (R. G. Plaschka, H. Haselsteiner, A. Suppan) hangsúlyozzák az e tárgyban folytatott és folyó kutatások aktuális jelentőségét, majd cseh részről Jan Havránek, szlovák részről Dusán Kováé, magyar részről Szarka László emeli ki Közép-Európa népeinek tragikus sorsát abban az évtizedben, amikor Németország Ausztriát bekebelezte, majd az előbb megkisebbített Csehszlovákia sorsát pecsételte meg hamarosan; Lengyelország elleni agressziójával pedig világháborút robbantva ki, sok szenvedést zúdított az e térségben élőkre is, ahol a zsidók üldözése és tömegméretű elpusztítása jelentette a legnagyobb gaztettet, illetve tragédiát. A háború után a német népesség kellett hogy megszenvedje mindezek ellenreakcióját: elűzetés várt reá a helyreállított Csehszlovákiában és az ismét trianoni méreteire szűkülő Magyarországon is, amely utóbbi újból elveszítve Trianon által elcsatolt, német szövetségben visszaszerzett területrészeit, maga is német lakossága eltávolításához folyamodott, hogy helyet csináljon az onnan menekülő, illetve elüldözésre szánt magyarok tömegeinek. Az a kelet-középeurópai térség, amely 1938 és 1945 között Németországba kebelezés (Szudetaföld, Cseh-Morva Protektorátus), vagy legalábbis jelentős német függés (Szlovákia), illetve erős befolyás s végül megszállás sorsára jutott (Magyarország), a háború után a szovjet befolyási övezet része lett; a népekkel, népcsoportokkal űzött teljesen amorális és embertelen, zsidó vonatkozásban egyenesen megsemmisítő hitleri német politikát az ugyancsak kollektív felelősséget támasztó, de a fasizmus felszámolása jegyében, megtorlás jelleggel folytatott sztálini szovjet politika váltotta fel, amely a Csehszlovákiából szláv nemzetállamot alkotni akaró benesi törekvéseknek kedvezett. A nyugati demokráciák, amelyek 1938 őszén utat nyitottak müncheni békéltető politikájukkal a német befolyásnak, s Csehszlovákia 1939 tavaszi teljes felszámolásakor még tétlenek maradva, csak ez év őszén, Lengyelország megtámadásakor fordultak szembe a határt nem ismerő hitleri agresszióval, utóbb szövetségesei lettek az 1941-ben megtámadott Szovjetuniónak a második világháborúban, a közösen kivívott győzelem után méltányolva az ahhoz való igen nagyarányú szovjet hozzájárulást, átmenetileg — viszonyuk kezdődő elhidegüléséig — együttműködtek a lengyelországi, csehszlovákiai, magyarországi németek kitelepítésében. Álláspontjuk az volt, hogy a Lengyelországban és Csehszlovákiában már javában folyó „vad elűzés" helyett a továbbiakban a németek rendezett és humánus kitelepítése történjék ezekből az országokból s az ugyancsak kitelepítési kéréssel jelentkező Magyarországról is, mégpedig az egyéni, nem pedig a kollektív felelősség elve alapján, amelyet a maguk részéről elutasítanak. A magyarok kényszerkitelepítésére vonatkozóan előterjesztett csehszlovák kérelmet kereken elvetették, s e vonatkozásban lakosságcseréről indítandó közvetlen tanácskozásokat javasoltak a két kormánynak. A győztes nagyhatalmak potsdami értekezlete 1945 augusztus 2-ai határozatának a németek kitelepítéséről szóló pontja értelmezésében mutatkozó különbségek és a végrehajtása során alkalmazott önkényes eljárások mellett a csehszlovák-magyar lakosságcsere is súlyos, káros következményekkel járt. A bevezetőül közölt megnyilatkozások egyöntetűen annak a véleménynek vagy legalábbis reménynek adnak kifejezést, hogy ma már, fél évszázad múltán, jelentős európai átalakulások és rendszerváltozások nyomán, minden hatalmi, politikai és ideológiai kényszertől mentesen, elfogulatlan objektivitással foglalkozhat a történettudomány ezekkel a nem könnyű kérdésekkel, s így maga is eredményesen hozzájárulhat e térségben a jobb megértéshez. (Persze a valóságban továbbra is hatnak régi beidegződöttségek). A konferencia e bevezető részt követően közzétett referátumait a továbbiakban nem a kötetben történt közlésük sorrendjében ismertetjük, hanem olyan csoportosításban, mely szemünkben célszerűbbnek tűnik. Ami a vizsgált térségben a zsidóság sorsát illeti a tárgyalt tragikus évtizedben, Michael John referátuma Felső-Ausztria és Dél-Csehország vonatkozásában tekinti azt át. Az Anschluss nyomán