Századok – 1998
Közlemények - Mesterházy Károly: A honfoglaló magyarok művészete és az abbaszida-iraki művészet I/129
A HONFOGLALÓ MAGYAROK MŰVÉSZETE 133 kezdve vált el egymástól a magyar művészettörténészek és régészek felfogása az adott kérdésben. Ami természetesen nem magyarázza, hogy miért mondtak le egyúttal a saját metódus szerinti kutatásról is, teljesen átengedve a korszak kutatását a régészeknek. A régészet önálló gondolkodású képviselői, talán erőteljes történeti prekoncepciók miatt, továbbra is a szaszanida hagyományok jelenlétét emelték ki tanulmányaikban. Pósta Béla, aki talán legjobban volt tájékozva a „keleti ezüstökről", mind a szaszanida, mind a szamanida hatást fontosnak ítélte, főleg a rozettás veretek származását tekintve. A bezdédi tarsolylemez indahálóját perzsa, a közrefogott keresztet a bizánci művészeti körből eredeztette. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos ötvöseljárások, így a minta poncolással és rovátkolással való kirajzolása, amely a magyar tarsolylemezekre jellemző, nem a szaszanida kor virágzó korszakára utal, hanem egy későbbi időszakra. Feltűnt neki egy nagyon jellemző motívum, a tarcali tarsolylemez keretelése. Vélt párhuzama azonban tévútra vezette.2 3 Pedig nagyon forró nyomon indult el. Strzygowski nyomdokain haladt kutatásában Supka Géza. Az ő felfogása szerint nem eléggé hangsúlyozták, még Hampel sem, a honfoglalás és főleg a steppei népvándorlás kori művelődésekre tett perzsa művészeti hatást.2 4 Nem talált honi visszhangra észrevétele, mely szerint a steppén feltűnő rekeszötvösség és zománcozás perzsa indíttatású. S bár foglalkoztatta az iszlám művészet genezise, annak nyomait nem kereste a honfoglalás kori emlékeken.25 A hazai régészet élvonalában levő kutatók véleményéhez csatlakoztak a külföldi szakirodalomban járatlan amatőrök. így Kada Elek úja egy karperecről, hogy szaszanida motívum van rávésve. De nem közölte.2 6 Az 1930-as évekig szinte semmit sem haladt előre a honfoglalás kori művészet kutatása. Ekkor azonban egyszerre két nagy formátumú kutató is ezzel a korral és témával kezdett foglalkozni. Az egyik: Fettich Nándor ötvös és régész volt, a másik: László Gyula, művész és régész. Mindketten szakavatott ismerői voltak a honfoglalás kori emlékeknek. Fettich inkább az ötvös mester, László inkább a művész szemszögéből vizsgálta kutatása tárgyait. A két kutatói hozzáállás kiegészítette egymást, egyik sem érthető a másik nélkül. Fettich 1931-ben publikálta 1927-es kenézlői ásatása anyagát. 1926-ban járt először Oroszországban, és eredetiben tanulmányozta a szaltovoi kultúra és a minuszinszki medence gazdag régészeti anyagát (bár ez utóbbiról készült felvételek Pósta Béla munkái). Nem kevésbé fontos, hogy 1930-ban jelent meg Németh Gyula korszakos hatású műve a honfoglaló magyarság kialakulásáról, melyben az egyik magyar törzset, a Kürt nevűt, szibériai eredetűnek mondta.2 7 Ki kell emelnünk Fettich széles körű szakirodalmi tájékozottságát is. Mindezek együtt alakították ki Fettich első koncep-23 Pósta Béla: Régészeti tanulmányok az Oroszfoldön. Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása III. Bp. - Leipzig 1905. 40., 152-53., 195. 24 Supka Géza: Motívumvándorlás a korábbi középkorban. Arch. Ért. 34. (1914) 105. 25 Supka Géza: Ree. Kármán Josephine: A későrómai művészet problémája. Bp. 1913. с. művéről. Arch. Ért. 34. (1914) 423. • 2 6 Kada Elek: Kecskemét vidékéről való leletek a honfoglalás korából. Arch. Ért. 32. (1912) 325.• 27 Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. 1930.
