Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1341 belül tisztelnek bennünket. Nem vagyunk többé szövetségesek csak idegenek, akik azért jöttek, hogy visszahozzák a cárt, az emigránsokat s kiváltságaikat. Azt a helyet, melyet elvesztettünk, azok a németek gyorsan be fogják tölteni, akiknek a helyét mi nem akartuk időben elfoglalni. És többé senki nem fogja elhinni Oroszországban, hogy mi győztük le Németországot, mert Ukrajnában igen gyatra bizonyítékot adtunk erőnkről. Gyárosaink tönkrementek, érdekeink elvesztek és jövőbeni kereskedelmünk kompromittálódott. Bizonyára jobb lett volna meg sem kísérelnünk bármiféle intervenciót."81 A francia kudarc miatt Anglia szerepe, ereje felértékelődött Gyenyikinnél. A jekatyerinodári Nemzeti Centrum vezetőjének Maklakovhoz Párizsba küldött leveleiben Anglia Gyenyikin támogatójaként úgy jelenik meg, aki nem kalandorokat támogat, mint a franciák Petljura esetében. Ezen kívül az oroszok Angliát tartják a legméltóbbnak Németország ellensúlyozására. Bírálják Franciaországot lengyelbarát politikája miatt, melyet utópiának tartanak. A Nemzeti Centrumnak az önálló Lengyelországról az volt a véleménye, hogy Oroszország ellenségeinek táborát fogja erősíteni.8 2 A katonai kudarc következménye volt az is, hogy, hogy a Dél-Oroszországban bekövetkezett minden bajért a franciákat tették felelőssé.8 3 Egy koppenhágai jelentés szerint a franciákkal szembeni gyűlölet odáig ment, hogy Gyenyikin környezetében a francia tiszteknek civilbe kellett öltözni.8 4 Manuilszkij az orosz Vörös Kereszt franciaországi képviselője pedig azt a véleményt fogalmazta meg, hogy az intervenció nem csupán a francia munkások, de a burzsoázia egy része körében is elvesztette hitelét.8 5 A francia kormány azokra a vádakra, amelyek Odessza és Szevasztopol kiürítése után megnyilvánultak az Önkéntes Hadsereg körében, július 11-i jegyzékében reagált, s a francia katonai misszió jekatyerinodári képviseletének összegezte a francia vezetés álláspontját az intervencióval kapcsolatban. A jegyzék hangsúlyozta, hogy Franciaország nem támogathatta Szkoropadszkijt, s egyetlen francia ügynök, Henno sem volt felhatalmazva arra, hogy csapatok küldését ígérje meg a hetman támogatására. A francia parancsnokság soha nem ismerte el az ukrán direktóriumot, s a vele való tárgyalások a bolsevikok elleni együttes harcra irányultak. A francia parancsnokság a megszállt területen kénytelen volt kapcsolatba lépni a helyi hatóságokkal még akkor is, ha ezek Gyenyikin politikai ellenfelei voltak. A tábornokkal pedig jó kapcsolatokra törekedett a kormány, s ezt az is bizonyítja, hogy a Berthelot tábornok által javasolt francia - orosz vegyes brigádok létrehozását nem támogatta. Ami pedig az odesszai evakuálást illeti, nem csupán a szövetséges erőket, hanem az Önkéntes Hadsereg tagjait, sőt azokat a civileket is elszállították tengeri vagy szárazföldi úton, akik a várost el akarták hagyni.86 A francia magatartást persze lehetett magyarázni, a támadások ellen lehetett érvelni, a kudarcot azonban ez nem igen mentette. 81 Mosson: Annexe XIV 82 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 131. Résumé d'une lettre adressé à M. Maklakov par la direction du Centre National d'Ekaterinodar, 4 juin 1919. A kadet Maklakov az 1917-es februári forradalom után az Ideiglenes Kormány párizsi nagykövete lett. Később a fehéremigránsok táborát erősítette. 83 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 131. Belgrade, 10 août 1919. No 404. 84 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 315. 7 octobre 1919. No 888. 85 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 131. 5 juillet 1919. Conférence de Manouilsky à Moscou. 86 AMG 4 N 41 d/3 Paris, 11 juillet 1919.
