Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1339 23-i francia-angol egyezmény szerint, mint kozák terület angol zónába tartozott. A zónahatárokat azonban nem húzták meg pontosan. A félreértéseket 1919. április 4-én tisztázták a Quai d'Orsay-n, s pontosították, hogy Keres és a Don torkolata a zónahatár, így Mariupol a francia zónához tartozott.69 Ez azt is jelentette, hogy az angolok ragaszkodnak az 1917-es felosztáshoz, ennek következtében a régió legjelentősebb antibolsevik erejét Párizs nem használhatta fel, csak azt a csekély részt, amely Ukrajnában volt található. A franciáknak az a törekvése azonban, hogy a térségükben található önkénteseket francia parancsnokság alá helyezzék, Gyenyikin ellenállásába ütközött. A Gyenyikin és a franciák konfliktusa mögött angol-francia ellentét is kitapintható, ez pedig nem tette lehetővé a helyzethez való rugalmas alkalmazkodást. Az ellentéteket növelte az is, hogy a franciák nem csupán a burzsoázia, hanem a társadalom más rétegei részéről is ellenséges magatartást tapasztaltak. Az oroszok hiúságát ugyanis sértette a románok és a görögök részvétele az intervencióban. Az előbbit azért sérelmezték, mert a román részvétel ára Besszarábia elvesztése volt, a görögök jelenlétét pedig azért tartották megalázónak, mivel a görög állam megszületése az oroszoknak volt köszönhető.7 0 Mindehhez a francia megszálló hadsereg belső gondjai társultak, az nevezetesen, hogy a csapatok többször és több helyen megtagadták az engedelmességet.7 1 A katonák arra hivatkoztak, hogy 4 év háború után elegük van a harcból, ráadásul az antant nincs háborús viszonyban a szovjet hatalommal. E hangulatot a bolsevik propaganda is erősítette, s Berthelot tábornok kénytelen volt elismerni, hogy ez a munka igen jól szervezett. A legfőbb gondot a gazdasági nehézségek okozták. 1919 januárjától a délorosz gazdaság súlyos helyzetben volt. 1917 óta az infláció felgyorsult, jelentős volt a szénhiány. Anzelm tábornok február 20-i jelentésében arról írt, hogy Odessza már napok óta nem kapott kenyeret. Az ellátási gondok érzékeltetésére egy adat: a franciáknak kb. 1 millió embert kellett élelmezniük. S bár a város környéki parasztok rendelkeztek az ehhez szükséges mennyiségű gabonával, de rubelért nem voltak hajlandók eladni, csak gyáripari termékekért.72 A franciák viszont ezt nem tudták szállítani. Ezen kívül jelentős tömeg, mintegy 80 ezer ember volt munkanélkül a megszállt övezetben, akik a bolsevizmus hatása alá kerültek. E tényezők együttes hatása eredményezte azt, hogy a délorosz társadalom szinte minden rétege a franciák ellen fordult, s a gazdasági nehézségekért, a szervezetlenségért, egyszóval mindenért a franciákat tette felelőssé.73 A dolgok végső betetőzéseként a katonai helyzet is súlyossá vált. A Donyec-medence a bolsevikok kezébe került, s a Vörös Hadsereg erői megkezdték a francia zóna felszámolását. Mahno és Grigoijev csapatainak nyomására a franciák 69 Masson: Annexe IX. A tanácskozáson részt vettek: angol részről, Saldy, a nagykövetség első titkára, Radcliff hadsegéd, a hadügyminisztérium képviselője, s Woolcombe kapitány. Francia részről jelen volt Kammerer az orosz ügyek referense a külügyből, Ganter tábornok és Rougemont őrnagy a vezérkartól, Lanxade admirális és Mottet kapitány a haditengerészet vezérkarától. 70 Masson: 137. 71 Az 58. gyalogezrednél februárban több század megtagadta, hogy támadásba menjen, s ilyen eset más egységeknél is előfordult. 72 Bernachot: Annexe No 5. 73 Masson: 160.
