Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
1334 MAJOROS ISTVÁN cember 29-i képviselőházi ülésen pedig Clemenceau a rendelkezésre álló erőkhöz igazítva fogalmazta meg az oroszországi célokat. Ebben a variációban a délorosz akció során a franciák már nem akarnak nagy területeket elfoglalni, csupán azt a célt tűzik ki, ami egyébként Clemenceau októberi levelében is szerepel: elzárni a bolsevikokat a délorosz térség által nyújtott gazdasági lehetőségektől. Az intervenció ebből következően nem eredményezheti a szovjet rezsim megdöntését. Pichon december 29-i távirata a haditengerészethez ugyancsak olyan intervenciót vázolt fel, amely a lehetőségekre volt méretezve. Elismerte, Franciaország nem képes egyedül az oroszországi akcióra. Kiemelte, hogy a Baltikumban és Észak-Oroszországban a franciák másodlagos szerepet játszanak, Szibériában a Janin misszió működik, s Párizs csak Dél-Oroszországban játszik elsőrangú szerepet. A cél, elfoglalni a Kijevtől Odesszáig és Szevasztopolig terjedő területeket, francia, görög és román erők részvételével, s pillanatnyilag ez a maximum. Elismeri, hogy 200 ezres intervenciós erő modem eszközökkel csábító gondolat, de ez a képzelet világába tartozik.46 A francia miniszterelnök a december 29-i ülésen vetette fel a „cordon sanitaire" gondolatát, amely élénk vitát kavart. Főleg a szocialisták részéről érkezett bírálat e felvetés és a katonai akció miatt, mert ebben a gyarmati expedíciók új kiadását látták.47 A viták eUenére a képviselőházi ülésen a kormány 386:88 arányban bizalmat kapott külpolitikájához.4 8 Az intervenció Miközben folyt a vita a délorosz akcióról, az intervenció beindult. A partraszállás december 17-én kezdődött meg Odesszában, 19-re elfoglalták a várost. December 25-26-án pedig a szevasztopoli partraszállás is megtörtént. A franciák érkezését nagyfokú várakozás előzte meg. A fehérek jelentős szövetséges erő partraszállásában reménykedtek, s ezt az illúziót a francia diplomaták táplálták is. A partraszállás azonban mindkét oldalon csalódást okozott. A fehérek a viszonylag kis létszám miatt (12 ezren szálltak partra), a franciák pedig azért, mert egy rendkívül zavaros és ellentmondásos délorosz gazdasági és politikai helyzetbe érkeztek, melyről eddig csak hiányos információik voltak. Nem ismerték az ukrán helyzetet, a változásokról, pl. arról, hogy Szkoropadszkijt a kievi direktórium váltotta fel, későn szereztek tudomást. Mahnóról vagy Grigoijevről49 is csak a Fekete-tengerre való belépés után kaptak híreket. Aztán hiányosak voltak az információk Krasznov és Gyenyikin viszonyáról. Amet admirális a november 11-i fegyverszünet szövegét hat hetes késéssel kapta meg, az 1917. december 23-i angol - francia egyezményről pedig csak 1918. november 30-án szerzett tudomást az angoloktól, a szerződés szövegét pedig 1919. január 11-én kapta kézhez. A politikai vezetés mentségére szóljon: Clemenceau és Pichon egyaránt bevallotta, 46 Mosson : Annexe VI. 47 Mosson: 94-98. 48 Hovi: 151. 49 A cári hadsereg vezérkari tisztje volt, majd Szkoropadszkij szolgálatába állt, később Petljura szövetségese lett, aki kinevezte őt a zaporozsi kozákok atamánjává. A direktórium gyengeségét felismerve közeledett a bolsevikokhoz, de 1919 júliusában Mahno megölte őt, mert attól tartott, hogy átáll Gyenyikinhez.
