Századok – 1998
Közlemények - Majoros István: Francia intervenció Dél-Oroszországban (1918–1919) VI/1323
FRANCIA INTERVENCIÓ DÉL-OROSZORSZÁGBAN 1325 aországot abban az értelemben, miszerint belső forradalmi robbanástól kellett volna tartani, így az első világháborút lezáró fegyverszünet utáni francia külpolitikai döntésben a bolsevik típusú forradalmasodás nem játszhatott szerepet. Foch és Clemenceau a Legfelső Haditanács 1918. november elsejei ülésén „vereség-betegségnek" nevezte a bolsevizmust. Az ehhez kapcsolódó magyarázatot Legrandtól, Pichon külügyminiszter kabinetfőnökétől kapjuk meg. ' 'A bolsevizmus - írta - olyan mikroba, amelyik csak kedvező baktériumtenyészetben fejlődik. Számára Oroszország ideális terület. Sehol sem találkozik ilyen kedvező feltételekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy a legyőzött Németország vagy a széthullott Ausztria-Magyarország bizonyos régióit nem áraszthatja el. A vereség hatalmas és talán szükségszerű szövetségese a bolsevizmusnak. A németek támogatták a bolsevikokat Oroszországban, hogy ellenfeleik közül egyet kikapcsoljanak. Most becsapottak és áldozatok. Hitemre, nem szánakozom a sorsukon. Egyébként hiszem, hogy a bolsevizmusnak, ha vannak is sikeresélyei bizonyos nagy ipari centrumokban, főleg Németország keleti régióiban, ahol feudális erkölcsökkel a nagybirtok létezik, aligha fog azonban kifejlődni azokban a német államokban, ahol a mi Code Napóleonunkat alkalmazva, száz évvel ezelőtt felosztották a földeket és nivellálták ajövedelmeket. Hasonló érvelés alkalmazható Franciaországra azzal a különbséggel a javunkra, hogy mi győztesek vagyunk." Hovi szerint a francia intervenciós politika felerősödése 1918 nyarán a német problémával függ össze, egészen pontosan azzal, hogy 1918. augusztus 27-én szovjet-német megállapodást írtak alá, amelyet Párizsban a Németországtól való növekvő függés jeleként értékeltek. Majd nyugtalanítónak tartották, hogy a németek a kedvezőbb békefeltételek elérése érdekében a bolsevizmust fenyegetésként használták fel, s támogatták a nyugat-európai forradalmi törekvéseket. Növelte a félelmet, hogy az oroszok sem titkolták a németekkel való együttműködési szándékukat. Ráadásul november elejétől úgy tűnt, hogy a kibontakozóban levő német forradalmi mozgalom az orosz-német együttműködés számára új helyzetet teremt. S bár e forradalom nem a bolsevik remények szerint alakult, a bolsevizmussal való fenyegetés megmaradt, s így Hovi szerint a német veszély és a bolsevizmus szorosan összefüggött egymással. A francia diplomáciai dokumentumokban valóban fellelhetők a német veszély létezését bizonyító adatok. Egy Oroszországot bejárt alezredes 1918 augusztusi levele szerint nem elképzelhetetlen, hogy a németek 10-15 ezer embert küldenek Szamara környékére és a Volga vidékére. Ezt kockázat nélkül megtehetik, mert a cseheken kívül más ellenállással aligha találkoznak, a csehek pedig a németek számára nem ellenfelek.8 Egy Kleisst nevű német vezérkari tiszttől szerzett információ szerint a németek akarják Oroszországot helyreállítani, ezért már több mint 400 vezérkari tisztet és kb. 3 ezer mérnököt, technikust küldtek az oroszokhoz.9 Egy koppenhágai jelentés szerint Lenin állítólag Ludendorffal tárgyalt egy antantellenes akcióról.10 Egy másik jelentés pedig arról számol be, hogy német ügynökök jelentős pénzösszegekkel támogatják a közép-európai, indiai, amerikai, egyiptomi bolsevik propagandát, a Svájcban működő bolsevik ügynököket pedig a németek zavarkeltésre használják 8 Archives du Ministère des Affaires Étrangères (továbbiakban MAE rövidítés), Europe 1918-1940, Russsie vol. 56. Mission Militaire Française en Russie, 19 août 1918. 9 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 316. La Russie, l'Entente et l'Allemagne - dátum nélkül. 10 MAE Europe 1918-1940. Russie vol. 131. Copenhague, 20 mars 1919. No 239.
