Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
1310 TILKOVSZKY LÓRÁNT intette a Kör tagságát a közgyűlésen felolvastatott, de minden reflexió nélkül, tartózkodással fogadott levelében. Hlinka lapjában, a Slovak-ban viszont ugyanekkor hosszű vezércikk jelent meg, amely élesen támadta a Kör vezetőségét azért, hogy a meghívót magyar nyelven is kinyomatta, és hogy két magyar dalt is felvett a közgyűlést követő hangverseny programjába. A lap e támadására a Slovenské Pohlady című magyarországi szlovák nyelvű lapban Pechány Adolf reflektált, visszautasítva a szabad szlovák nyelvhasználat sérelme címén történt ezen tiltakozást.19 Az eset nyomán az egyházközség tanácsa még határozottabban ragaszkodott a kétnyelvűség előmozdításához a Kör további működésében, s ezt immár feltételként kötötte ki akkor, amikor a Körnek az egyházközségi kultúrházban helyiséget és rendezvényi lehetőséget biztosított. Ezenkívül az egyházközségi tanács arról is határozott, hogy 1928-tól kezdve megszünteti a szlovákok privilégiumát arra, hogy az úrnapi körmeneten hagyományosan ők látták el „az oltáriszentség körüli szolgálatot", s kimondta, hogy erre a megtisztelő feladatra ezentúl az Oltáregylet hivatott.20 (A körmenet során korábban egymást váltogató magyar, szlovák és német szenténekek közül az utóbbiak már egyébként sem voltak hallhatók. Az egyházközség német híveinek most abban is engedniök kellett, hogy a részükre eddig minden vasárnapon német népénekkel tartott 8 órai szentmisék közül a hónap negyedik vasárnapjának német miséjét az egyháztanács döntésére támaszkodva az Oltáregylet a maga számára sajátíthassa ki, magyar népénekeket énekelve azon.)2 1 Pechány kormánybiztos, aki rendszeresen ellenőrizte a Budapesti Katolikus Tót Munkáskör működését, mindig elismeréssel nyilatkozott a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályához eljuttatott jelentéseiben a Kör hazafias szelleméről. Szerinte — és a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztálya szerint — Magyarország jelenlegi helyzetében toleranciát kívánó fontos magyar érdek, hogy — épp e budapesti tót körre hivatkozva — rámutathassunk a szlovák nyelv szabad érvényesülésére még az ország fővárosában, Budapesten is, akkor is, ha itt — magyar szempontból persze igen örvendetes módon — oly nagy mértékű immár a természetes beolvadás.2 2 Erről az 1930. évi népszámlálás adott hamarosan képet, melynek adatai szerint csaknem felére (7 700 fő, 0,8%) csökkent a szlovák anyanyelvet valló budapestiek tíz évvel ezelőtti száma és aránya. Sűrűn és szívesen járt Pechány kormánybiztos a Körbe, ahol mindig nagy reverenciával fogadták,2 3 és mint „a magyar-tót testvériség apostolát" köszöntötték.24 Felkérték előadásokra: így vetített képes szlováknyelvű előadást tartott a Vág völgyéről;2 5 beszélt a történelmi emlékekben gazdag felvidéki táj — a szülőföld — szépségeiről, a szlovákok szinte idilli életéről Nagy-Magyarországon, s ezzel szemben Tri-19 Pechány jelentése. Bp. 1927. november 9. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. T. 646/1927) 20 Az egyházközség tanácsa 1928. május 15-i ülésének jegyzőkönyve. 21 Az egyházközség tanácsa 1927. szeptember 23-i ülésének jegyzőkönyve. 22 Pro domo feljegyzés. Bp. 1935. március 1. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 19026/1939) 23 Pechány jelentése, Bp. 1925. szeptember 29. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 1742/1926): „Úgy tapasztaltam, hogy a Katolikus Tót Munkások Körének tagjai nagy megtiszteltetésnek vették megjelenésemet, és ezért felhasználok minden alkalmat, hogy velük az összeköttetést továbbra is fenntartsam." 24 Pechány jelentése, Bp. 1934. február 13. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 15211/1934) 25 Pechány jelentése, Bp. 1926. május 4. (OL, K28. MENŐ, 30. cs. 75. t. E. 1742/1926)
