Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
1308 TILKOVSZKY LÓRÁNT Wagner) s a Szlovák Egyesületet (Slovensky Spolok) anyagilag is támogató más, tehetős szlovákok arra próbálták felhasználni, hogy a Budapesti Katolikus Tót Munkáskört a maguk vonalára térítsék. Ezt ugyan nem sikerült elérniük, de fiatalok egy csoportja — a vigalmi bizottság—az 1910-es évek elején kivált a Körből, s Kriván Asztaltársaság (Stolová Spolocnost Kriváá) elnevezéssel egy Szűz utcai vendéglőben ütötte fel tanyáj át, s onnan szervezett különféle szlovák mulatságokat, az említett Szlovák Egyesület támogatásával. Asztaltársaság lévén, jóváhagyott alapszabályok nélkül működhetett; tagdíj nem volt, csupán belépésükkor fizettek néhány koronát szlovák nemzeti színű zománc gomblyuk-jelvényeikért.12 Az 1910. évi népszámláláskor már csak valamivel több mint 20 ezer budapesti lakos (2-3%) vallotta magát szlováknak. A Budapesti Katolikus Tót Munkáskör a szociáldemokráciától is veszélyeztetve érezte magát, különösen azokban az években (1912-1919), amikor az aggályosan szabadelvűnek talált, országgyűlési képviselőként az országos politikai pártküzdelmekben élénken részt vevő, az egyházközség ügyeivel keveset törődő, de a szlovák szentségőrökről hagyományos díszegyenruhájukat nagy megrökönyödésükre leparancsoló Hock János volt a józsefvárosi plébános. Politikai szereplése, amely azzal tetőződött, hogy az 1918-as forradalom idején a Nemzeti Tanács elnöke lett, sokak szemében tűnt úgy, mint akaratlan előkészítése a kommunista - szocialista hatalomátvételnek, amely nyomán 1919-ben Józsefváros a forradalmi és ellenforradalmi öszszecsapások különösen heves színtere lett.13 A Tanácsköztársaság idején külföldre távozott Hock helyett a legidősebb káplán vette át adminisztrátorként a plébánia ideiglenes irányítását, majd a Tanácsköztársaság bukását követően, amikor „az egyházközség mély fájdalommal és tehetetlenül szemléli az ateizmusnak és a valláserkölcsi indifferentizmusnak elhatalmasodását, a nemzeti ideák és minden nemesebb eszmény elhalványosodását, a társadalmi rend és béke bomlását",14 1921-ben Blieszner Ágoston akkori adminisztrátor kapott plébánosi kinevezést. A szepességi német származású Blieszner szlovákul is tudott; támogatta az egyházközséghez kapcsolódó Budapesti Katolikus Tót Munkáskör tevékenységét, amelynek egyházi elnöke 1917 óta — az egyébként morvaországi születésű, de szlovák nyelvű és öntudatú — Rabenseifer Adolf káplán volt, ő maga pedig a Kör fővédnöke lett. (1925-ben prépost címet kapott, mely alkalomból a Kör külön is köszöntötte.) Az ügyvezető alelnök tisztségét — 1911 óta — Kóczián András múzeumi altiszt töltötte be. Az 1920. évi népszámlálás szerint 14 ezer főre (1,5%-ra) szállt alá Budapesten a szlovák anyanyelvet vallók száma. Sokan visszaköltöztek az 1918-ban létesült csehszlovák állam részévé vált felvidéki szülőföldjükre, ahonnan viszont a valaha oly jelentős bevándorlásnak a trianoni határ véget vetett. Azok maradtak, akik a fővárosban már tartósan meggyökeresedtek, - és fiatalabb generációikban már jórészt el is magyarosodtak, népszámláláskor magukat sokszor már magyarnak is vallották. A Kör ösz-12 Államrendőrség budapesti főkapitányságának jelentése, Bp. 1914. június 28. (OL. K149. BM. 1914-6-1144) 13 „Az ellenforradalom 1919. június 24-én a templom főajtaja előtt vívta egyenlőtlen csatáját a vörösökkel a telefonközpontért, majd a Ludovikán" - emlékezik meg erről a józsefvárosi egyházközség képviselőtestülete 1923. január 25-i közgyűlésének jegyzőkönyve. - A jegyzőkönyveket Bajzáth Ferenc plébános szívességéből tanulmányozhattam. 14 Az egyházközség 1921. március 22-i tanácsülésének jegyzőkönyve.
