Századok – 1998
Közlemények - Tilkovszky Loránt: Budapesti szlovák és cseh egyesületek történetéhez. VI/1305
KÖZLEMÉNYEK Tilkouszky Lóránt BUDAPESTI SZLOVÁK ÉS CSEH EGYESÜLETEK TÖRTÉNETÉHEZ Budapest története impozáns köteteiben fontos vonulat annak bemutatása, hogyan magyarosodott meg a főváros valaha igen számottevő nem-magyar lakossága.1 Az asszimilációs folyamat a két világháború közti időszakra itt már annyira előrehaladt, hogy azt hinnők, nincs is már érdemleges kutatnivaló e tekintetben. A statisztikáknak a nemzetiségek rohamos felszívódását mutató adatai2 azonban ne leplezzék el előlünk azt a figyelmünkre érdemes jelenséget, hogy azok is, akik Budapesten természetesnek tartották nemzetiségük óhatatlan, közeli teljes beolvadását, legalább a maguk életében és a maguk körében élvezni akarták még azt az otthonosságot, amit számukra az anyanyelv használata nyújt, és fenntartották, működtették azokat a társasköreiket, egyesületeiket, amelyek erre a megváltozott körülmények közt is némileg alkalmasak voltak. Nem téveszthetjük szem elől azt a lényeges körülményt sem, hogy az asszimiláció nagymérvű előrehaladásával kapcsolatban sokat támadott magyar nemzetiségpolitika a két világháború között s a második világháború évei alatt is érdekében állónak tartotta, hogy még a főváros nagy „olvasztókohójában" is fel lehessen mutatni nemzetiségi szervezetek létezését és működését.3 Ezúttal a főváros szlovák és cseh származású lakosai vonatkozásában tesszük vizsgálat tárgyává ezt a jelenséget, a fellelhető gyér, de így is hasznosítható forrásanyag alapján. Talán sikerül ezáltal új, eddig ismeretlen adatokkal járulnunk hozzá Budapest történetéhez. I. A népszámlálások itt csak kerek számokban idézett adatai szerint a főváros szlovák anyanyelvű lakossága 1890-ben volt a legnépesebb: 27 500 fő, Budapest akkori összlakosságának 5-6 százaléka. Azok a nagy építkezések, amelyek hazánk fővárosát a kiegyezést követő évtizedekben a világvárosok sorába emelték,4 igen nagy mértékben vonzották ide a Felvidékről — főleg építőipari segédmunkára — a szlovák munkaerőt, 1 Budapest története (Főszerkesztő: Gerevich László) IV kötet, (Szerkesztette: Vörös Károly). Bp. 1978. 295-298, 452-454. 1. V kötet, (Szerkesztette: Horváth Miklós). Bp. 1980. 424. 1. 2 Budapest magyarosodása az utolsó félszáz év alatt. Magyar Statisztikai Szemle, 1925. Thirring Lajos: Budapest népességének anyanyelvi és vallási megoszlása. Magyar Statisztikai Szemle, 1932. 6. sz. 459-467. 1. Braun Róbert: Magyar nemzetiségi statisztika. Századunk, 1934. 71-81. 1. Kovács Alajos: A tótok helyzete Csonka-Magyarországon a statisztika megvilágításában. Bp. 1936. Az 1941. évi népszámlálás. Anyanyelv, nemzetiség, nyelvismeret. (Történeti Statisztikai Kötetek) Bp. 1983. 3 „A tót kisebbség helyzete a mai Magyarországon (1930 november)" című elaborátum is kiemeli, hogy „még a Budapesten élő csekély számú tótoknak is van egy lokális jellegű egyesülete. OL. K64. Küm. pol. res. 42. csomó, 47. tétel, 896/1930." 4 VBrös Károly. Egy világváros születése. Bp. 1973.
