Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
1302 MISKOLCZY AMBRUS xista történetírásunk gyűjteményes köteteit. A szerkesztő Szekfű és az ideológus Babits árnyéka eltakarta a munka többszólamúságát. Az utólagos elmarasztaló ítélet egybevág a szerkesztő korabeli benyomásaival is. 1939 április 26-án Szekfű Gyula írta Babits Mihálynak: „Tegnapi leveledet a legnagyobb kétségbeeséssel olvastam", mert „kéziratodat vissza akarod venni" [...] ,A könyv a Te cikked nélkül nem jelenhet meg -nincs is értelme, hogy megjelenjen. Ha Te nem vállalkoztál volna a részvételre, nem is csináltuk volna meg jelen formájában, hanem valami egész mást kellett volna kieszelnünk. A Te tanításod nélkül a többi, úgynevezett szaktanulmány a levegőben lóg, a szó szoros értelmében: értelmét veszti."9 2 Komolyan gondolta ezt Szekfű Gyula, mert saját munkáját sem egymagában adta ki olaszul, hanem Babits Mihály esszéjének kíséretében,9 3 mintha maga is érezte volna, hogy szüksége van a neki oly sokban ellentmondó véleményre, mintha abban öltene testet az ő jobbik énje. De vajon Eckhardt Sándor és Zolnai Béla esszéi a levegőben lógnak? A becsületes filológiai munka önmagáért beszél, ha—rejtett—üzeneteit fel tudjuk fogni. A filológia, ha mást nem, vigaszt kínálhatott. 1944 tavaszán Honti János így vallott Kerényi Károlynak az ökörmezői munkatáborból: „Legfeljebb a jövőre gondolok és arra, hogy humanizmusnak és filológiának milyen ezerszeresen fontos szerepe lesz, akárcsak a 6-7 században: át kell mentenie egy világégés üszkein azt a kis mécsest, ami a gondjaira van bízva és ami az emberiség legértékesebb tulajdona."94 Az ezredforduló kérdése: meddig? Meddig élhet a filológia mítosza? Meddig hihetünk abban, hogy — ki tudja milyen okból, ki tudja miért és miként—valahol mégis van a világ dolgainak szavakban kifejezhető harmóniája? Ambrus Miskolczy „QU'EST-CE QUE LE HONGROIS" Entre charactérologie de nation et mitologie nationale (Résumé) On peut considérer le manuel intitulé „Qu'est-ce que le hongrois" paru en 1939 comme chatécisme national des intellectuels réform-conservateurs hongrois car ils voulait installer une sorte de norme qui prescrivait comment pouvait il et comment devait il être le comportement national bon et convenable. Dans les deux dernières décennies les historiens en générale se prononçait critiquement sur ce manuel et ses effets. L'étude présente prend en révision les évaluations de refus dans la mesure où elle fait allusion à la richesse du contenu du manuel et elle consacre plus d'attention au but positif de l'intégrité du manuel. Les réform-conservateurs hongrois essayaient de faire contre-poids au culte de mythe nazi. La prise de position, par rapport au mythe — sous forme de l'acceptation ou du refus — était un des grands dilemmes de l'époque. Thomas Mann essayait d'accaparer du nazisme le mythe par le cycle de romans de Joseph. Les réform-conservateurs hongrois évitaient même le terme, refusait son usage. Le manuel fut rédigé par Gyula Szekfű qui écrivit dans les années 20 les principes de base de l'antilibéralisme hongrois. Cette fois-ci il dut faire face également à ses propre vues d'avant lors du traitement du caractère national. Dans son étude il propose de se préparer aux grands change-92 OSZKK, Fond Ш. 1196. 93 Michele Babits, Giulio Szekfű: Degli ungheresi due saggi. Budapest, 1942. 94 Honti János-. Válogatott tanulmányok. Bp. 1962. 351.; a levél egyik másolatát Id.: Petőfi Irodalmi Múzeum, V 5195/2.
