Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1299 és nemzet csodálatos egysége nyilvánult meg. 1848 emlékhelyein ünnepelték a felszabadulást. Néhány napig, de meghatározó érvénnyel, hiszen a magyar biedermeierből megint sikerült valamit megvalósítani; megváltoztatva azt a képet is, amely bennünk és rólunk élt önmagunkban és másokban. 1956 úgy is felfogható, mint 1848 mitológiája. Az emlékhelyek felkeresése, nemcsak az utánzás aktusa volt, hanem valamiféle mély lelki kapcsolatot hozott létre az alapító személyiségekkel és eseményekkel. E nagy forgatókönyv megvalósítása pedig valamiféle reintegráció élményét nyújtotta: a fajharc és az osztályharc sebeit gyógyító közösségi élményét, Hannah Arendt szavaival: „az együttes cselekvésből eredő hatalom felvillanyozó élményét", amikor „merészen megvalósították az utca szabadságát": egyszóval fellázadtak: Szabadság és Igazság jegyében.79 Okkal vethető fel a kérdés: vajon nem erőszakoltuk egyén és közösség bonyolult történetét a forradalom gnosztikus modelljébe? Bizonyosfokig igen.8 0 Dehát nem éltünk-e gnosztikus világok szorításában? — amint azt a fasiszta és kommunista gnózis valósága példázta.8 1 És mindaz, amit a fenti modellel jellemeztünk, az a magyar történelem zsidókeresztény erkölcsiségén alapuló folytonosságának igényét célozta, miközben immár a mítosz került a logosz szolgálatába, és nem fordítva. 1956: „királyi örökség" — mint Albert Camus írta. Ez: „a szabadság, amelyet nem választottak, hanem egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk!"8 2 Az 1930-as évek magyar nemzetkarakterológiai vizsgálódásainak legjobbjai a nemzeti mitológiát pótolták, miközben elutasították a mítoszt. Részben azért, mert a nácizmus lefoglalta magának a fogalmat, hogy lehetőségei szerint visszaéljen vele. Részben pedig a reformkonzervatívizmus józanságából következően. Mitoszellenességüketforradalomellenességükis magyarázza; elvetették a forradalmat, mert 1918-19 a széthullást, a társadalmi és nemzeti katasztrófát hozta számukra. Láttuk, hogy ez még 1848-49 megítélésére is sötét árnyékot vetett. Mitosz és forradalom átszövik egymást, így a reformkonzervatívok számára kölcsönösen kompromitálták egymást - 1956-ig. 1956 rehabilitálhatta mindkettőt. 8 3 1956 októberének nagy napjai nemzeti mítoszunkat is alkotják, mert a mítosz nemcsak egyszerűen történet, hanem extázis is: jelen esetben az örömé; a megvilágosodás és a felszabadulás öröme. Alkotás és extázis együtt járnak. Zolnai Bélára is érvényes, amit Adytól idézett: „Az alkoholos zseni kénytelen újat mondani akkor is, mikor talán nem akar. Elvész a hatalma a szótár-szavak fölött, pathologikus kényszer, parancs, olyan logikai bukfencekre bíiják, hogy önmaga elszédül, ha leírta, ha olvasta, hogy milyen újat és igazat írt le."8 4 „A magyar stílus" a magyar nyelv mítosza, vagy inkább mitizálása. Zolnai Béla ugyan nem alakította ki saját mítoszát, de csodálattal adózott azoknak, akik erre képesek voltak. Radnóti-kötetében miután a „Sem emlék, sem varázslat" 79 Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei. Bp. 1992. 681. 80 К Rudolph: Die Gnosis. Göttingen, 1978.; Giovanni Filoramo: The History of Gnosticism. Cambridge, Oxford, 1994. 81 Harald Strohm: Die Gnosis und der Nationalsozialismus. Frankfurt am Main, 1997. 82 Albert Camus: Essais. Paris, 1965. 1784. 83 Thomas Nipperdey: Der Mythos im Zeitalter der Revolution. In: Wege des Mythos in der Moderne. Richard Wagner »Der Ring des Nibelungen«. Szerk. Dieter Borchmeyer München, 1987. 96-109. 84 Mi a magyar? 240.