Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
1288 MISKOLCZY AMBRUS bj Zolnai Béla stílus-kultusza Zolnai Béla viszonylag későn került a vállalkozásba. Némileg különcnek tartották kortársai, és tartottak attól, hogy a családban öröklődő ideggyengeség rajta is erőt vehet. Apja, Zolnai Gyula (1862-1949) pozitivista nyelvész. Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894-1905) éppen olyan nélkülözhetetlen kézikönyv, mint a Szamota Istvánnal együtt összeállított oklevél-szótár. Zolnai Béla ezzel szemben a szellemtörténet útjain indulva új műfajt teremtett magának. Német és francia olvasmányai nyomán a magyar stíluselemzést esztétikai szemlélődésen túlmutató stílus-kultusszá alakította. Felfedezte a magyar biedermeiert, mint a romantika másik arcát. Felmutatta, Szerb Antal kifejezésével élve: „a harmadik Rákóczit", az elszánt szabadsághős és a Don Quijotte-szerű emigráns mellett a vallásos gondolkodót. Zolnai Béla nem politizált aktívan, mint később Eckhardt Sándor, a Keresztény Demokrata Párt alelnökeként, vagy ideológusi szerepre sem vágyott mint Szekfű Gyula. Ugyanakkor munkáiban mindig erős az aktuálpolitikai dimenzió és az ideológiai töltés. Míg Szekfű Gyula elmarasztalta a liberalizmus korát, és a magyar polgárságról sem írt sok jót, Zolnai Bélának ez a hőskora és ez a hőse: „Számunkra ez a diadalmas polgáriság rakta le a tizenkilencedik század alapjait. Polgáriság, amely kifejlesztette a család eszményét, hogy dacoló, erős várat építsen magának a kozmopolita léhaság ellen, a rokokó udvari élet bukása után. Polgáriság, amelynek fölszínes érzelgőssége alatt elmélyülő érzelmi élet, bensőség, tűrni és remélni tanult hit borongott. Polgáriság, amely a regényeskedő álorcája alatt a szilárd erények nemes arculatát rejtegette... Végtelenbevágyódás, démoni erők harcba vetése helyett lankadatlan férfimunkával, lassú hangyaszorgalommal megalkotja a Biedermeier azt a népi, társadalmi és nemzeti egyensúlyt, gazdasági bázist, morális harmóniát és eszményvilágot Magyarország ezeréves határain belül, amely egészen a milléniumig rendületlenül jelentette a Hazát. " Hogy miért csak a milléniumig? Nyilván azért, mert Zolnai Béla úgy vélte az ünnepélyes hangoskodás és Bánfíy Dezső miniszterelnök keménykedése a nemzetiségiekkel csak élezte a magyarok és nem magyarok közötti ellentéteket. Kiolvasható e datálásból annak a felismerése is, hogy a nemzeti szembekerülés a nemzeti ébredés és öntudatosodás óhatatlan velejárója, de egyben emberi tényezőktől függhet a végkifejlet. Ezért magasztalta a mű végén Deák Ferencet, hangsúlyozva, hogy ez a biedermeier „a passzív, de szívós államférfiúi bölcsességnek, az egyeztető reál-idealizmusnak, a kompromisszumos Kiegyezésnek szelleme [...], amelyet legklasszikusabb tökéllyel az 1803-ban született Deák Ferenc szimbolizál".6 1 A biedermeier kutatás politikai és emberi üzenete egyértelmű. Thienemann Tivadar, az összehasonlító irodalomtudomány kiváló művelője, barátjának Zolnai Bélának egy horogkeresztes mélynyomattal díszített meghívóra, amely egyébként a propagandaminiszter beszédére is szólt, 1936júniusában a következőket írta Münchenből: „Heroikus név - biedermeier. "62 Hiszen a háborús készülődés lármájában heroikus tett a polgári nyugalom iránti vágy kifejezésre juttatása. Talán kevés magyar értelmiségi volt ennyire nyitott mint ő. Klebelsberg Kunó és Teleki Pál, József Attila és Radnóti Miklós egyaránt közöltek az ő folyóiratában. Nem volt hívő, de jó viszonyban volt Sík Sándorral, akivel együtt szervezte meg 61 Zolnai: A magyar biedermeier, 10., 174. 62 MTAKK, Ms 4127/630.
