Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1277 kérdésektől, bénítja a gazdaságot. A város pedig „nemcsak az első kapitalistát termelte ki, nemcsak német kispolgárt és állampolgárt, hanem német világpolgárt is teremtett, szellemi embert - távoli, honi nemességet és Európa örök reményét".3 8 Megemlíthette volna Ernst Robert Curtius művét is,39 amely 1941-ben jelent meg franciául.4 0 Vallomásos munka ez. Célja a francia-német dialógus elősegítése, a két ország egyetértésének kialakítása, mert ha ez nem sikerül, bekövetkezik „civilizációnk összeomlása."4 1 Eszköze a másik megértése, a fogalmak tisztázása útján. Hiszen — mint hangsúlyozza — már a civilizáció szó is mást jelent a németeknél és mást a franciáknál. A németek szétválasztják a civilizációt és a kultúrát, az előbbit mesterséges képződménynek tekintik, míg az utóbbit a szellem és a lélek megnyilatkozási területének, és magasabbrendűnek. A franciák viszont fordítva. Számukra a civilizáció „nemzeti eszméjük palládiuma és az egyetemes szolidaritás biztosítója". Curtius könyve ennek a civilizációnak a dicsérete. Szerelmi vallomás. A szenvedély és a csodálat nem ismeri a logikát. „Franciaország földjén sok olyan hely van, hol az örökkévalóság titka sejlik. ' '42 Ilyenek az őskori barlangok. De itt él tovább az antik és a római kultúra. Németországban „a nemzetiség és az egyetemesség eszméi állandóan szembenállnak, Franciaországban mindig egybeforrnak".4 3 A francia küldetéstudat is ezt példázza, amely a 11. századi krónikától: Gesta Dei per Francos a köztársasági eszméig él. A századfordulón viszont mély törésnek lehetünk tanúi - Curtius szerint. Akadt, aki már arról értekezett, hogy „a mi civilizációnk" alatt már az európai kultúrát kell érteni. Ez még csak törekvés, de biztató a szerző számára, hogy a németeknél is van megfelelője. „Bárcsak eltemetné ez az önmagunkhoz való visszatérés a »kultúra« és a »civilizáció« ellentétét. Bárcsak elősegítenék a két ország értelmiségi elitjében zajló lelkiismeretvizsgálatok kölcsönös »kultúráink« mélyebb megértését."44 Curtius a legnagyobb csodálattal adózott a francia küldetéseszmének, és annak, ahogy Franciaország önmagát megszemélyesíti. Az önimádat rá is hatott. Csodálattal idézte Jules Michelet-t, aki szerint „Anglia birodalom, Németország egy ország, faj, Franciaország személy." Azt viszont már szóvá tette, hogy korának történészei elfelejtik: Nagy Károly anyanyelve német volt, hogy a frankok és a germánok közötti távolságot mindenképpen növelni akarják, holott tudomásul kellene venni: „800 körül nem volt külön nemzeti öntudat", a frank birodalomnak „nem volt semmiféle nemzeti arculata".45 De mindez nem akadályozta meg Curtiust, hogy ne nyújtsa ő maga is Michelet parafrázisát: „Már maga a szó: »Franciaország« a haza megszemélyesítését teszi lehetővé, míg »Németország« nem jogosít fel erre. »Germania« alakja számunkra nem élő. Mesterséges mű. Míg »Franciaország« hősi és bájos nőként él a francia tudatban." A vallomás természetéből következik az ismétlés. A csúcs a néhány utolsó mondat, amelyek egyben e szerelem magyarázatául is szolgálnak: „Franciaország ki tudta alakítani önmaga mítoszát. Ez a titka a lelkek fölötti hatalmának, minden 38 Erich Kahler: Der deutsche Charakter in der Geschichte Europas. Zürich, 1937. 683. 39 Ernst-Robert Curtius - A. Bergsträsser: Frankreich. Stuttgart, Berlin, Leipzig, 1930. 40 Ernst-Robert Curtius: Essai sur la France. Paris, 1941. 41 Curtius: i. m. 12. 42 Curtius: i. m. 20. 43 Curtius: i. m. 25. 44 Curtius: i. m. 60. 45 Curtius: i. m. 113-114.
