Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1275 Ehhez hasonló gondolatok & Mi a magyar?-ban csak Ravasz László eszmefuttatásában bukkannak fel. "A magyarság - írta Ravasz László - kell hogy legyen, azért, mert van. Lehet, hogy valakire káros lehet, hogy másvalaki helyette jobbat ajánlana: Isten nem ezen a véleményen volt akkor, amikor megteremtette és a világba belehelyezte."31 A bábeli zűrzavar kérdését ezek után meg is kerüli, hiszen a nyelvi sokféleség az önhitt emberiségre sújtó isteni büntetés eredménye. De a náci vagy kommunista univerzalizmus ellenében a valóság sokszínűségének isteni természetére való hivatkozás a humanizmus érvényesítése. Ravasz László az egyetemes emberi mércéjével mért, amikor arra a kérdésre, hogy „mi a magyarság normája" eleve helytelennek minősítette azt, hogy „egy nép vagy egy csoport magát a norma egyetlen letéteményesének véli". Németh Lászlónak a magyar írókat „mély-" és „hígmagyar"ra osztó tévtana ellenében érvelt így: „Meg kell tehát állapítanunk, hogy nincs sehol egy olyan tárgyi vonás, amely akár az irodalomban, akár a művészetben változhatatlan kánonul, mérővesszőül elismerhető volna, s amelyikről azt lehetne mondani, hogy ami ezt a jegyet magán hordozza, az magyar, amiből hiányzik ez a jegy, az nem magyar."32 A norma azonban nemcsak „logikum, hanem élet is", és ez utóbbi minőségében „önelvű, titokzatos, megmagyarázhatatlan, magát eltartó létező". Már-már: faj. Csakhogy Ravasz a létező teremtmények között nem tesz különbséget, valamenynyien az élet megnyilvánulási formái. Az okfejtés a megismerés útvesztőiben vész el: „A normából azt, ami logikum, később ismerem fel, azt, ami élet: benső megrendüléssel, intuitíve megragadom - ha van bennem érzék iránta." Arra nem kapunk választ, hogy miben áll ez az érzék, melynek hiányában a magyarság megismerhetetlen. Csak a tökéletlen világ tökéletességébe vetett hit kínált kiutat: „Ha kicsiny vagyok is, lehetek nyereség a magyarság számára." A tökéletesedés: a magyarság, „erkölcsi és szellemi valóság", ennek „tömörítése és fokozása" formai és tartalmi, a formai akkor helyes, „ha a magyarságot formai tényezőnek nézem és minél nemesebb emberi tartalmat igyekszem elhelyezni benne. Két egyformán jó magyar közül magyarnak is az a különb, aki igazabb, becsületesebb, hívebb és önfeláldozóbb."3 3 A nagy ellentmondás az univerzalitás és partikularitás között feszül. Az eredmény: a keresztény felebarát fogalmának magyarral való helyettesítése, de a mérce mégis a keresztény felebarátot jellemző értékeké. A Mi a magyar ? jelzi, hogy a keresztény racionalizmus ellenállt az újpogány mitológiának. A racionális nemzeti mítosz azonban inkább ellenmítosz. Azokat erősítheti meg, akik osztották és oszlják az általa képviselt értékeket. Nem hoz extázisba mint a mítosz. Az extázissal szembeni ellenállásra ösztönöz, és valamiféle transzcendens fogódzókat kínál. Szekfű Gyula azonban aligha hitte, hogy ez önmagában elég. Mozgósító erejű konstrukciót próbált kialakítani. De hogy következtetéseinket előlegezzük, csak a magyar jellem szobrát állította elő, és amellett fejtett ki nagy propagandát. b./ Szekfű Gyula „magyar jellem"-propagandája Szekfű Gyulának, mint szerkesztőnek kellett az egész Mi a magyar ? vállalkozás értelmét kifejtenie. Talán maga is érezte, hogy a nagy célt: minden kételyt legyőző 31 Miskolczy Ambrus: Amikor a mitosz születik. (Doktori értekezés. Kézirat.) 32 Mi a magyar? 28., 32. 33 Mi a magyar? 36.
