Századok – 1998
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: „Mi a magyar?” Nemzetkarakterológia és nemzeti mitológia válaszútján VI/1263
NEMZETKARAKTEROLÓGIA ÉS NEMZETI MITOLÓGIA VÁLASZÚTJÁN 1271 Babits tehát már egyre inkább próbálta tudatosítani, amire kérdezett. Az igaz magyar eszményének igénye kezdett egyre biztosabb mentsvárként kirajzolódni Babits lelki szemei előtt. Ugyanakkor kísértett a kétely, a maga kérdéseinek formájában. Ha lehet egyértelmű válasz a kérdésre, akkor az a szó lenne, amely egyaránt érvényes bármilyen nemzet mibenlétére vonatkozó kérdésre: az azonosságtudat. A magyarság létélmény: akkor jelentkezik, ha kétségbe vonják, ha üldöznek érte. Ady Endre példája mutatja, mint erre Farkas Gyula utalt. A József Attiláé is: „adj emberséget az embernek". / Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat". Ezért foglalkoztatta az ún. asszimilánsokat, mert identitásuk önmeghatározását veszélyeztetve érezték. Jellemző, hogy Szabó Lőrinc verseiben nem foglalkozott vele, mert inkább a szélsőjobboldalhoz vonzódásában ez nem volt kérdés számára, viszont verseiben saját politikai filozófiájának ellentmondásait is megjelenítette. Okkal hangsúlyozta Ravasz László — e kötet első tanulmányában — az intuíció szerepét. Az intuíció műfaja a vers. Babits Mihály viszont úgy tett, mint, aki határozottan kilépett líra teréből, mert: „Szerencsére nem valami határozatlan és tartalmatlan hangulat vagy lelkiállapot szavakba öntéséről van szó, nem efféle költői feladatról."2 1 Valójában a költő próbálta megragadni a nemzet transzcendenciáját, amennyiben nemzet és szellem azonossága, vagy azonosságának követelménye és eszménye volt az axiómája. Babits Mihály elvetette az elméletalkotást, pontosabban az olyat, amely idegen példákat követ:, A rendszertelenségjobb, mint az idegen mintára formált rendszer."22 Míg mások általános emberi pozitívumukat próbáltak magyar tulajdonsággá stilizálni Babits az eredeti kötetindító kérdést ismételte meg: „Hol kapjuk hát magát a magyarságot, tiszta és saját állapotban, vagy hogyan tudjuk azt elkülöníteni, mint egy elemet, amely csak vegyületekben fordul elő?"2 3 Bár elvetette a pozitív jellemvonások halmozását, az ő vívódó jellemtani okfejtése leltár lett, norma-leltár. Kérdése pedig némileg ellentmondásba került annak hangsúlyozásával, hogy „egy szellemi jelenség lényege csak időbeliségében ragadható meg". Nincsenek tehát őstípusok, a primitív és az ősi kultusza hamis; „A szellem azonban a szabadság birodalma. Itt minden pillanat újat hoz, s az eleven lényeget mindig csak utólag lehet megpillantani". Filozófiai módszerrel ez megfoghatatlan: ,A filozófus munkája helyett a regényíróé vár ránk: az elemzés". De ez az elemzés, hogyan kapcsolódjon a kor nyelvezetéhez? - ez a kérdés Babitsot nemcsak foglalkoztatta, hanem — feltehetően — nyugtalanította is. Hiszen — felvillanhatott előtte is a veszély — ha a fajról kezd elmélkedni, akkor a rasszizmus partnere lehet, még akkor is ha tagadja. Ezért a fajra, főleg az északira vonatkozó mondatait megritkította, átalakította. (A nácizmus ugyanis az északi fajt hirdette uralkodónak és felsőbbrendűnek.) Vessük csak össze az 1938 végén készült első fogalmazvány néhány részét az 1939-i megjelent szövegével. Mindkettőben a faj-misztika ellenében a nyelv szerepét hangsúlyozta: „Napjainkban divat a nyelv szerepét kicsinyelni. De éppen a magyar az a nemzet, amely legkevésbé kicsinyelheti. A magyar nyelv tudása magában még bizonnyal nem tesz magyarrá. A vezeték nem teszi az áramot. A magyar nyelv közeg és vezeték, melyben a magyarság eleven lelkiárama továbblüktet. Ez az áram a faj mélyeiből indult és indukálódott; [igazán 21 Mi a magyar? 39. 22 Mi a magyar? 44. 23 Mi a magyar? 47.
