Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
1256 PRITZ PÁL A Szövetségnek alávetett területekre Rabi fantáziájában is gyarmati sors várt. Nagy-Oroszország, a Kaukázus vidéke, Szibéria, Turkesztán, Krím,14 1 Palesztina, az afrikai német, angol és belga gyarmatok kerültek ebbe a kategóriába. Sorsukat a Szövetség irányítja, lakói annak (politikai jogok nélküli) alattvalói. Azt, hogy napi igényeiket milyen mértékben elégíthetik ki — mondja Rabi hátborzongatóan, rég múlt korok legrosszabb vonásait felidézve —, azt a terület gazdasági vagy stratégiai fontossága szabja meg.14 2 A Birodalom biztonságának egyik biztosítékaként Rabi a keleti térségben olyan parasztokat akar letelepíteni, akik a Szövetség polgárai, folyamatosan különleges katonai gyakorlatokat végeznek, a határ megvédésére történő behívásnak haladéktalanul eleget tesznek. Csak olyan asszonyokkal házasodhatnak, akik a szövetség polgárai, paraszti majorátusokon gazdálkodnak, tehát birtokaik oszthatatlanok, nem terhelhetőek adóssággal, utódaikra örökíthetőek, gazdálkodási tevékenységük terén adómentességet élveznek. Ha örökös nélkül halnak el, akkor a birtok a Szövetségre száll vissza. Ezeknek a paraszti telepeknek két típusa jönne Rabi szerint létre. Az egyiket a Szövetségnek alárendelt státuszú területeken, stratégiailag fontos helyeken hoznák létre. E falvakat katonailag kiemelt módon biztosítanák. Nem az adott ország igazgatásának a hatáskörébe, hanem közvetlenül az ottani szövetségi megbízotthoz tartoznának. A másik típus a Szövetség keleti határain, mintegy 100 km-es sávban a gyarmatok mentén húzódna. Ebben a térségben — karéliai, észt, lett, litván, fehérorosz, kelet-galíciai, nyugat- és kelet-ukrajnai, végül kubáni területre gondol konkrétan Rabi — csak a Szövetség állampolgárainak lesz földtulajdona, az állampolgári joggal nem rendelkezők csupán különleges engedély birtokában lakhatnak itt. A területet 141 Heinze a félszigetnek a második kategóriában szánt helyet. 142 Uo. 7. o. Rabi itt megemlíti, hogy lesznek olyan gyarmatok, amelyeket a Szövetség egy másik európai állammal igazgat. Konkrétan Szíriáról és Szudánról van szó. Az előbbit Franciaországgal, az utóbbit Olaszországgal együtt fogja a Szövetség irányítani. Ez a mellékesen odavetett mondat is rávilágít arra a tényre, ami a legtöbb invencióval kidolgozott Haushofer memorandumról is megállapítható. Ti. arra, hogy az akkori világ bonyolultsága sem tette lehetővé — akárcsak a leglényegesebb kérdések vonatkozásában — a minden szempontból történő elrendezést. Még az íróasztalnál sem. (Nem beszélve arról, hogy az élet azután még a legátgondoltabban kimunkált tervezeteket is számtalanszor keresztülhúzza.) Rabi gondolkodásában is Németország Európával volt azonos. Abban az értelemben természetesen, hogy Berlin az egész kontinens sorsát képes befolyásolni. Másfelől azonban Rabi memoranduma hiába megy bele számtalanszor a részletkérdések „tisztázásába", amikor másfelől még arra sem képes, hogy első vonalban tisztázzon olyan lényeges kérdést: mi lesz a Szövetség és Franciaország, illetve a Szövetség és Olaszország viszonya. Az említett rövid mondatból ugyan érzékelhető, a memorandum szerzője szerint a Szövetség (vagyis Németország) rá fogja kényszeríteni Franciaországot, illetve Olaszországot arra, hogy azok a gyarmataik feletti hatalmukat jórészt Németországnak engedjék át. De arról, hogy magában az európai térségben hogyan is fog alakulni a kapcsolatuk, miképpen lesz Németország abban a helyzetben, hogy a maga szupremáciáját évszázadokon keresztül érvényesítse - minderről a memorandumban néma a csend. Magunk mindehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy ez a nagy ellentmondás leginkább a faji gondolkodás csapdáját mutatja. Mivel Rabi számára (is) a nordikus elem léte, illetve hiánya a talapzat, ezért természetesen képtelen bármit is tenni a franciákkal és az olaszokkal. A Szövetségbe képtelenség lenne bevenni őket, de legalább ekkora képtelenségnek érezhette Rabi azt is, hogy a második kategóriába tegye akár Hitler nagy szövetségesének, Mussolininek a népét, akár azt a vichy-i Franciaországot, amely minden megalázottsága ellenére is komoly katonai erővel, gyarmatbirodalommal rendelkezett. A fentieket — vélelmünk szerint — nem cáfolja az sem, hogy memoranduma utolsó harmadában Rabi arról elmélkedik: tartós európai béke megteremtése érdekében a Birodalom „örökös" szövetségekre lép a határain túli európai élettérhez tartozó államokkal. Uo. 11. o.
