Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
NÉMET TERVEK AZ „ÚJ EURÓPA" LÉTREHOZÁSÁRA 1251 A térséget feszítő ellentétek szításával — amelyet azért is fontosnak tart, mert a le nem vert Oroszország önmagában is nagy veszélyeket rejt magában — uralmuknak ugyanolyan értékes garanciáját nyerik, mint amelyet garnizonjaik és tisztviselő hadaik jelentenek. A nagy győzelem azonban sok veszedelemmel lesz terhes, ezért a memorandum részletesen vázolja ezek mibenlétét. A más népeknek a Birodalommal szembeni „hiányos rokonszenve" csökkenti a németek jókedvét, gátolja építőkedvüket, és elronthatja a feladatuk teljesítéséhez szükséges „salakmentes öntudatukat". Ennél is nagyobb vészt jelent, hogy már most is — a jövőben pedig még inkább — sokmilliónyi nem német hatol be a német nép vérébe és ezáltal megváltoztatja, elrontja annak karakterét.12 1 A német „néptalajt" az a veszedelem is fenyegeti, hogy nem csupán azok az idegenek szivárognak be, akik látszólag vagy ténylegesen készek népiségük felcserélésére, hanem olyanok milliói is, akik tudatosan megőrzik népiségüket. Teljesen figyelmen kívül hagyva a feudalizmus és a kapitalizmus között az etnikai fejlődés szempontjából meglévő markáns különbséget (tehát, hogy a nacionalizmus előtti korok nagy toleranciát mutattak a más etnikumokkal szemben), Hassellblatt azt mondja, hogy sok nép — mint a csehek vagy a lengyelek — bebizonyították önálló népiségük tartós megőrzésére való képességüket, miközben (ugyancsak huzamosan) nem volt önálló államiságuk. Néhány évtizeden belül ez oda vezethet, hogy a németek a németül beszélő európaiak között kisebbségbe kerülnek. Mindennek révén — mondja Hassellblatt nagy aggodalommal — a német nép és birodalma totális fenyegetettségbe kerülhet: az idegen népeknek függetlenségük visszanyerésére csak az az útjuk marad, hogy a német egyetértést és államiságot beszivárgással, aknamunkával tegyék tönkre. Politikai funkciójuk a konspiráció lesz. Az uralt és kormányzott népek szabotázshajlandóságával, felkelésekre való készségével kell általában számolni. A veszély csak növekszik, ha nem tudják az új népi rendet megalkotni, de, hogy azt miképpen is lehet megtenni, azon túlmenően, amit korábban államiságuktól történő megfosztásáról, ellentéteik kijátszásáról már elmondott, érdemben az emlékirat szerzője nem tud semmit mondani. Csak a veszedelmeket látja, s ebben természetesen teljesen igaza van. Hiszen a történelem számos példája mutatja — ez a haushoferi memorandumnak is az egyik fő mozgatója —, hogy erőszak révén tartósan (a kifejezést természetesen történelmi mértékkel használva) birodalmakat össztartani soha nem lehetett. Mivel azonban a fasizmus egész rendszere az erőszakra épült, ezért az ellentmondásból Hassellblatt nem törhetett ki. Nem maradt más számára, csak ugyanannak a problémának folytonos körbenjárása. Ezért beszél továbbra is arról, hogy a német nyelvtudás révén a nem német népek között maguk építik meg a hidat, és ezáltal a német kultúra és technika fegyvertárához maguk adják át a kulcsot, ahelyett, hogy az idegen népek közötti különbségeket növelnék. Mivel a nyers erőszak hiábavalóságával a professzor is tisztában van, másfelől pedig az egyenrangú szövetkezést elképzelhetetlennek tartja, ezért nem marad más hátra mint a hatalmi manipuláció, a divide et impera. Ennek jegyében hangsúlyozza emlékirata végén ismét, hogy nem 121 Hassellblatt a problémát olyannyira súlyosnak tartja, hogy még annak pszichikai vonzatát is kénytelen tekintetbe venni: nemcsak a megfigyelés, de már magának a veszedelemnek az elképzelése is veszélyezteti a nemzetiszocialista népközösséget, mert elkerülhetetlenné válik a keletkező keveréknépességgel szembeni lehatárolódás és az szakadásokhoz vezet. Uo. E 653089.
