Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
NÉMET TERVEK AZ „ÚJ EURÓPA" LÉTREHOZÁSÁRA 1245 lágháború utáni időszakban - amikor megteremtődtek a lehetőségei annak, hogy a nemzetiszocializmus uralomra jutásának körülményeit elsődleges forrásokra támaszkodva lehessen rekonstruálni, - főleg a baloldali történetírásban még nagyobb figyelmet fordítottak azokra az összefüggésekre, amelyek a német nehéziparnak Hitler hatalomrajutását segítő szerepére utaltak. A történeti publicisztika (nem beszélve a zsurnalizmusról) azután mindezt klisévé merevítette. A tényeket természetesen itt sem szükséges kétségbe vonni ahhoz, hogy a későbbi kutatások, főleg John Gilingham munkái9 8 alapján fontos különbségekre hívjuk fel a figyelmet. Arról van szó röviden, hogy a második világháború után kibontakozott integrációs folyamat, amely napjainkra az Európai Unió korát hozta meg, s amely látványosan az 1950. május 9-én meghirdetett Schuman-terwel, nyomában az 1951. április 18-án létrejött Montanunióval vette kezdetét - nos, mindez csak úgy történhetett meg, hogy a német fasizmus kora nem számolta fel az 1926-ban létrejött Nemzetközi Acélkartell (NAK) pozitív örökségét, tehát az annak folyományaképpen született szervezetek, szerveződések és termelésirányító folyamatok lényegében a nemzetiszocialista korszakban is fennmaradtak. A második világháború időszakában természetesen a kereskedelmi kapcsolatok számos esetben megszakadtak, idegen politikai intézményeknek a megszállt országokra erőltetése is sok minden negatívumot eredményezett, nem beszélve arról, hogy a nemzetiszocializmus belső lényegéből fakadó összevisszaság ezekben az országokban is állandó fenyegetettséget eredményezett. Másfelől ellenben az is tény, hogy a megszállt Nyugat-Európa, ezen belül főleg Franciaország és a Benelux-államok viszonylatában — tehát ott, ahol a Ruhr-vidéki szén- és acéltermeléssel már korábban ezer szálon sok minden összefonódott — sok erő munkálkodott a történetileg kialakult együttműködés megőrzéséért. Az 1926-ban létrejött Nemzetközi Acélkartell — egyik megalapítójának, Emile Mayrisch-nak, az ARBED99 vezérigazgatójának a szavai szerint — az ipari egyezmények egész hálózata magjaként képzeltetett el, amely révén a termelők majd elérik, hogy a háború és szemellenzős politikai beavatkozásokkal megtört nemzetközi kereskedelmi forgalom ismét beindul és szabályozódik. A NAK befolyást tudott gyakorolni a következő esztendőben, 1927-ben létrejött francia-német kereskedelmi szerződésre, s ezáltal eszközévé vált a diplomácia új módjának, az integráció-funkcionális diplomáciának. Az 1929-1933-as gazdasági világválság a NAK-ot is megrendítette, de nem tette tönkre, sőt 1933-ban jobban szervezett formában újraéledt. Közös értékesítő ügynökségeket szervezett, hogy a legfontosabb exportáruknak piacot szerezzen. Ezek az ügynökségek összehangolták az értékesítést, árakat állapítottak meg és termelési előírásokat is foganatosítottak. A termelhető mennyiségek mértékét új módon, a kivitelre korlátozva és mozgékony skála alapján szabályozták. Olyan skálát honosítottak meg, amely kisebb kereslet esetén egyeseket kis belső piaccal kárpótolt, másokat pedig a később megváltozott helyzetben kedvezményeztek. Ezzel egyszerűen elérték azt, hogy a termelők a belső piacot fegyelmezni tudják. A NAK erősödését jelezte, 98 Korábbi kutatási eredményei összefoglalására ld. Gilingham 1986 99 Aciéries Réunies de Burbach-Eich-Dudelange. Tehát Burbach-Eich-Dudelange-i Egyesített Acélművek. 1882-ben Luxemburgban létrejött acélipari részvénytársaság. Ma Saar-acél Részvénytársaság néven működik.
