Századok – 1998
Tanulmányok - Pritz Pál: „Új Európa” Német propaganda és béketervek - Sztálingrád előtt VI/1213
NÉMET TERVEK AZ „ÚJ EURÓPA" LÉTREHOZÁSÁRA 1223 is, amit a külügyminiszter a végzett munkáról mond: az előkészítő munka fő tárgya természetesen a német, illetve nagygermán birodalom jövőbeni alakulása, a barátokhoz és szövetségesekhez fűződő kapcsolatok alakulása, az ellenségekkel való békeszerződések. Tehát csupa üres általánosság. S ez után sem olvasható semmi megfogható konkrétum: Európa újjárendezésénél mindig azt az alapgondolatot kell szem előtt tartani, hogy a jövendő német birodalmat a lehető leggyorsabban erőssé és zárttá kell tenni, míg a kontinens többi államának lehetőség szerint megosztottnak és gyengének kell maradnia. Konkrétumokat nélkülöző volta ellenére is világos beszéd, méltó módon zárja az egész eszmefuttatást, mert amint az elején kimondja, hogy az „új Európa' ' üres propagandafogás, hiszen mögötte a nagynémet birodalom víziója húzódik meg, azonképpen ugyanezt a gondolatot fogalmazza meg befejezésképpen is.35 Ribbentrop tudta, hogy Hitler számára mit kell mondani és milyen hangot kell megütni, hogy szavai igenlésre találjanak. Sikere nem maradt el, s a rendezvény megtartására riválisa, Rosenberg — mint fentebb már jeleztük — nem kapott engedélyt.36 Az eset persze nem maradt visszhangtalan a rendszer felső régióiban, és Ribbentrop Goebbelstől is támogatást kapott, aki a propagandaminisztérium vezetőinek értekezletén élesen bírálta az Új Európával kapcsolatos fecsegéseket. Nem szabad — fejtegette — német részről lármát csapna a téma körül. „Senki nem fogja elhinni a világon, hogy anyagi érdekek nélkül küzdünk az 'Új Európá'-ért. A németről még általában elhinnék — fuzi hozzá érdekes módon, figyelemre méltó distinkciót téve —, szövetségesek rovására, s nála is felbukkant az, hogy erre majd a német győzelem birtokában lesz lehetőség. Mégis jól érzékelhetően tetemes különbség van a kétféle elgondolás között. Nem csak a szellemi szint nyilvánvaló különbségére gondolunk, hanem sokkal inkább arra, hogy Haushofer az erő pozíciójából is föderatív módon berendezett, a 19. századi nemzetállami kereteket meghaladó szerkezetben gondolkodott, amelyben ugyan a német birodalom dominanciájához semmi kétség sem férhetett, ám az mégis adott volna valamiféle keretet az emberi élethez más népek fiai számára. Ribbentrop ellenben olyan, lényegében strukturálatlan berendezkedést képzel el, amelyben csak egyetlen rendező elv létezik: a németek korlátlan hatalma. Egészen röviden szólva a különbség közöttük abban van, hogy Haushofer szemmel láthatóan tisztában van azzal, még győzelem esetén is számtalan problémával kell majd megbirkózniuk, míg Ribbentrop az egész kérdést elnapolja a végső győzelem utáni időpontra, akkor viszont szinte mechanikusan elrendezhetőnek gondolja az egész problémakört. 36 Neulen 1987, 6. sz. (100-101.) - Az Anschluss óta Németországnak Grossdeutsches Reich, tehát Nagynémet Birodalom volt a hivatalos neve. Az a nagynémet birodalom ellenben, amelyről beszélünk, az csupán vízióként élt nagyon sokak fejében, azokéban, akik ezen a nagynémet birodalmon a létezőnél jóval nagyobb területet, sokszor az egész Európát vagy annak igen jelentős hányadát értették. 36 Rosenberg ideológiai súlya ellenére is állítható, hogy Ribbentropnak ténylegesen nem volt leküzdhetetlenül nehéz dolga Hitlernél, mert a főideológust sem Hitler, sem a legfelső vezérkar általában nem vette komolyan. Az 1939 január elejére átépített kancelláriában tartott ebédeken — ahol egyébként is általános szokás volt mások rovására gonosz módon humorizálni — Goebbels viccelődéseinek Rosenberg gyakori célpontja volt. A propagandaminiszter ezt annál is inkább szívesen tette, mert a Führernél ilyenkor várható sikerében nyugodtan bízhatott. Oly gyakran figurázta ki Rosenberget, hogy elbeszélései már a betanult színházi előadáshoz hasonlítottak. A hallgatóság pedig szinte biztos lehetett abban, hogy mindezek után Hitler így fog szólni: „A Völkischer Beobachter ugyanolyan unalmas, mint kiadója, Rosenberg. Tulajdonképpen van nekünk a párton belül egy úgynevezett vicclapunk, a „Die Brennessel" ("Csalán"). A legtragikusabb lap, amit el lehet képzelni. És a másik oldalon a Volkischer Beobachter nem más, mint egy vicclap." Speer 1969, 139.
