Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
116 CSERNUS SÁNDOR külön-külön, olyan erőkkel kooperáltak (gyakran egymással szemben is), amelyek viszont többnyire a Hunyadi Mátyással való együttműködés ellenében hatottak, s így a „Fehér Lovag" Hunyadi Jánossal valójában nem nagyon tudtak mit kezdeni. Eltűnt tehát (vagy legalábbis ebből a szempontból termékeny módon nem maradt meg) a belső táptalaj, nem volt már olyan politikai szándék, s nem érkeztek olyan újabb, és kellő erejű külső impulzusok sem, amelyek a francia nyelvterületen a „fehér lovag"-mítosz megőrzése vagy továbbvitele irányában hathattak volna. A „fehér lovag' ' törökellenes harcainak legendás elemei jóval könnyebben maradhattak meg a török fenyegetésnek sokkal inkább kitett Itáliában, vagy a Hunyadi Jánossal korábban, Mátyással pedig újabban dinamikus politika, majd dinasztikus kapcsolatba kerülő Aragóniában, illetve a katalán kulturális és politikai közegben, mint a belső hatalmi struktúráinak kiépítésével foglalkozó, és Burgundiával állandó konfliktusban álló Franciaországban.199 Ugyanakkor a kereszténység más területein is kialakulóban volt egy humanista megalapozottságú újfajta Mátyás-mítosz, amely a „Fehér Lovag" korábbi mítoszával összefüggésben fejlődhetett, amelynek viszont — úgy tűnik — a francia irodalommal, illetve történeti irodalommal — ilyen szempontból legalábbis — semmi kapcsolódása nincs. Valójában, véleményünk szerint, a „Fehér-lovag" problematikában egy Hunyadiak) melletti és egy Hunyadi(ak)-elleni propaganda alapelemei rakódnak össze és csúsznak néhol egymásra úgy, hogy nem is mindig az eredeti szándéknak megfelelő eredményt hoznak. A francia kortárs források vagy indifferens, vagy becsmérlő, megvető hangsúllyal kapták a „Blak"-ra vonatkozó adatokat. Az a szerep azonban, amit Hunyadi az elbeszélésekben betöltött, az a nyugati keresztény értékrendben igen magas szinten állt: mivel mindaz, amit Hunyadi „funkcionálisan" cselekedett, teljes összhangban volt a befogadó közeg igen pozitív elvárásaival, az (egyébként is szélesebb körben értelmezhetetlen) Blak-ból fokozatosan a mindenki számára egyértelműen értékeket hordozó Blanc lett. Legendás fehér lovaggá azonban csak később válhatott, és tulajdonképpen a Mátyáshoz közel álló humanista propaganda hatására helyettesítődött a blak-vlach pejoratívnak szánt azonosság az értékhordozó blanc-nal, és lett a „lovag Blak" a későbbi értelmezésekben „Chevalier Blanc"-ká. Mindenesetre, a források alaposabb elemzéséből kitűnik, hogy francia nyelvterületen vitathatatlanul pozitív Hunyadi-Chevalier Blanc kép a 15. sz. során még nem tudott meggyökeresedni, és arról sem tudunk, hogy a francia területeken megjelentek volna a Mátyás-mítosz bármilyen elemei.200 199 Az aragóniai kapcsolatra, mely Mátyás és Beatrix házasságával csak tovább erősödhetett lásd. Marinescu, La politique..., 143-145. Alfonz és Hunyadi kapcsolataira Aldásy, Zsigmond király..., 117-118., újabban a témát összefoglalóan elemzi Anderle A.: V Alfonz, el Magnánimo és a magyar trón, Tört. Sz. (1996) 4., 401-411., továbbá Mátyásra. E. Kovács, 115-129, 131-152. Kisfaludy, 95-108, 125-164, 196-205. Mátyás nemzetközi kapcsolatainak komplex, művészettörténeti szempontú megközelítése Balogh J.: Mátyás király és a művészet, Bp., 1985. vonatkozó részek, különösen pp. 73-79., Mátyás és az európai reneszánsz kapcsolatrendszerére Tarnóc M.: Mátyás király és a magyarországi reneszánsz (1450-1541), Bp., 1994. A Hunyadiak korának legfrissebb történeti és művelődéstörténeti, nemzetközi kutatási eredményeket mutató kiadványa az 1990-es Mátyás-konferencia tanulmánykötete, Klaniczay T.-Jankovics J. (szerk.): Mathias Corvinus and the Renaissance in Central-Europe, Bp. 1995. 200 A Hunyadi „Fehér Lovag" mítosza valójában tehát egy kezdeti, „spontán" mitizálási folyamat, majd a Mátyással kapcsolódó tudatos humanista propaganda eredménye, s a szakirodalom-
