Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 115 telek korántsem alakultak kedvezően; épp ellenkezőleg: a francia nyelvi, kulturális, politikai és civilizációs közeg hatótávolságán belül ugyanis nem maradt a Hunyadihoz kötött „chevalier blanc" mítoszának továbbélésében, illetve továbbéltetésében kellőképpen érdekelt csoport vagy személy, miközben számos direkt, vagy indirekt módon ellenérdekelt erőt látunk mindkét fontos fejedelmi udvarban (francia királyi és a burgund hercegi udvar) kibontakozni. A mítosz kialakulásának spontaneitása egyben a továbbfejlődés lehetőségeinek korlátozott voltát is jelentette. Hunyadinak, mint „Fehér Lovagnak" a dicsőségét valójában később (jóval később) majd az egyház, a pápa, a humanista propaganda és különösen pedig Hunyadi Mátyás használhatta fel építő, tehát saját politikai koncepcióját alátámasztó propaganda-célokra. A francia nyelvű civilizációhoz tartozó területeken a Hunyadi-mítosz fenntartásához fűződő politikai érdekek mindenesetre — legalábbis a század második felében — nem mutathatók ki.197 Befolyásolhatta ugyanakkor a viszonyokat az is, hogy a magyar trónra többnyire olyan uralkodók kerültek, akik Luxemburgi Zsigmond óta (és az ő nyomdokain) rendre megfogalmazták azokat a burgund fejedelmek számára aggasztó törekvéseket, melyek értelmében maguknak követelték a burgundi herceg fennhatósága alá vont, de császári nak számító, vagy a Luxemburgi-családhoz kapcsolódó területeket, különösen pedig a burgund állam számára stratégiai fontosságú Luxemburgi hercegséget. Láthattuk, hogy a burgundi hercegeknek, illetve a francia királyság és a császárság határain kifejlődő burgund hatalomnak számos féltékeny ellenfele akadt. Kapcsolatai többnyire feszültek voltak a francia királyokkal (VIL Károly, XI. Lajos), és nem voltak mindig felhőtlenek sem Zsigmond császárral, sem a császári trón várományosával (V. László) sem a császárral (III. Frigyes), de nem volt igazán jó a viszony Hunyadi Mátyás és a Jó Fülöp, illetve Mátyás és Merész Károly között sem (Ez még akkor is igaz, ha a Frigyes császárral szembeni közös törekvések időleges és felszínes közeledésre, sőt szövetségkötésre nyújtottak alkalmat a két utóbbi között).198 Ráadásul később —- mint láttuk — a burgund fejedelmek bizalmatlanságára még erőteljesebben és végérvényesen Hunyadi-ellenes módon rakódott rá az ausztro-burgundiai ház Mátyással szembeni (a III. Frigyes számára kezdetben nem túl szerencsés kimenetelű) konfliktusa. Úgy alakult tehát, hogy a francia király környezete és a burgundi hercegek, 197 Mindez persze nem jelenti, hogy a francia-magyar kapcsolatok megszakadtak volna; - csak ezek nem a Hunyadi-családhoz kötődtek elsősorban. így például tudjuk, hogy a Francia Királyság (VII. Károly) keresett ugyan együttműködési lehetőségeket Magyarországgal, de próbálkozásai V Lászlóhoz és környezetéhez kötődtek, mely nyilvánvalóan nem szimpatizált a Hunyadi-családdal. Hasonló volt a helyzet (legalábbis kezdetben) az Aeneas Silvius-hoz kapcsolódó humanista körrel is, mely egy darabig V Lászlónak szánta a kulcsszerepet a török elleni európai összefogásban, illetve a kereszténység megmentésében. Talán ez is oka annak, hogy a francia latin nyelvű humanista történetírás egyik legkorábbi és legnagyobb képviselője, az Aeneas Silvius környezetével szoros kapcsolatban álló Thomas Basin (Basinus) „Históriája" a Hunyadiakra vonatkozóan szinte utalást sem nagyon tartalmaz. Basin, T.: Charles VIL, (Introduction) és pp. 241-249., II. Pius tevékenységére és a pápaságra európai kontextusban Guenée, L'occident..., 59-66, Rapp, L'Église..., 82-87, 170-173., (Aeneas Sylvius törökellenes koncepciójára mindenekelőtt lásd) Setton, 161-195, 196-231. 198 A burgundi herceg és Mátyás külpolitikai törekvéseire Paravicini, 106-111., Schelle, 196-197, 308-310., a pápaság aktivitása következtében tervezett nemzetközi török ellenes összefogásban, Setton, II., 231-270, 271-313., Hercegh, 75-82., Nehring, K: Mátyás külpolitikája, Tört. Szemle, 1978., Rázsó Gy.: Hunyadi Mátyás török politikája, Hadtört Közi., 1975., Szakály F: A törökmagyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt (1365-1526), in Mohács-tanulmányok, Bp. 1986., Uő.: Virágkor.. 15-78., E. Kovács, 97-153.
