Századok – 1998

Történeti irodalom - Ö. Kovács József: Zsidók a Duna-Tisza közén. Társadalomtörténeti esettanulmányok XVIII–XIX. század (Ism.: Schweitzer Gábor) V/1174

1178 TÖRTÉNETI IRODALOM fokozatosan vették kezükbe a haszonvételi bérleteket, s csaknem kizárólagosan ők bonyolították le a bőr- és gyapjúkereskedelmet." (161. o.) A végbemenő gazdasági és társadalmi folyamatokat igen érzékletessé teszi az az esettörténet, amely egy helybeli kereskedő és vállalkozó dinasztia, a Préger-család pályafutását táija fel. A kiegyezést követő időszak foglalkozási megoszlását jól mutatja az 1868-as halasi iparoskereskedő réteg összeírása. Eszerint, hogy csak egy-két adatra hivatkozzunk, a 37 halasi szatócs közül 24 volt zsidó, míg a 20 kereskedő közül 18-an tartoztak a zsidósághoz. A 2-2 hidasi szűcs, illetve üveges közül l-l volt zsidó felekezetű. A vagyoni helyzet felmérésénél a szükséges elemzések elvégzésekor a fellelhető források közül — többek között — az ingatlan vagyonátruházások dokumentumai, a betáblázási jegyzőkönyvek adatai, az árvaszéki pénztári kimutatások, továbbá a hagyatéki leltárak, végrendeletek és házassági szerződések kerültek feldolgozásra. A társadalmi együttélésre, az asszimilációra vonatkozó halasi adatok közül az utónévadási szokásokat említhetnénk elsőként. Az 1850-es évek adatait figyelembe véve e tekintetben a kecskemétihez hasonló helyzetet tapasztalhatunk. Míg a fiúk nevei 38%-ban héber eredetre utalnak, addig a lányok esetében ez az arány 21% volt. A latin és német hangzású utónevek gyakorisága pedig meghaladta a 20-20%-ot. A kölcsönhatáson alapuló asszimilációs elmélet egyik ismérveként értelmezhető, hogy a múlt század közepe táján keresztény gyerekek is látogatták az akkor már magyar tannyelvű halasi zsidó iskolát. Az 1880-as évek antiszemita jelenségei Halason is az asszimiláció-kritika körül bontakoztak ki. A helyi sajtóban e témakörben megjelenő, csekély visszhangra lelt írások a zsidóság németes jegyeit hangsúlyozták és bírálták (pl. német a családnevük, üzleti levelezésük nyelve szintén a német). ... ők tulajdonképpen csak magyarul tudó németek." - rótta fel nekik egy 1882-es cikk szerzője. (187. o.) Ennek ellenére a névmagyarosítások zsidóságon belüli aránya nem volt kiugróan magas. Ugyanez mondható el a látványosabb kompenzatív funkciójú magatartási formát jelentő" vallásváltoztatók számáról is. (Uo.) A komparatista igazi öröme a kötet negyedik, A zsidóság helyzete és szerepe a polgárosodásban más Duna-Tisza közi városokban" című fejezeténél teljesedhet ki. A rövid áttekintésbe bevont települések igen színes képet mutatnak. Akadnak ugyanis közöttük szabad királyi városok (pl. Szabadka, Újvidék), egyházi fennhatóságú városok (pl. Cegléd), vagy további mezővárosok (pl. Baja). Gazdasági, társadalmi és vallási szempontból egyaránt számos sajátossággal rendelkeztek az öszszehasonlításban helyt kapó települések, ami egyszerre teszi izgalmassá, egyúttal nehézzé a vállalt feladatot. A levéltári forrásokon alapuló példák — melyek a fentiekben ismertetett tematika egy-egy elemét bontották ki — további kutatásra kell, hogy serkentsék a kutatókat. A kötetet lezáró, néhány oldalas összegző fejezet (Zsidóság és polgárosodás") az elvégzett és elemzett kutatások eredményeit és a további irányokat vázolja fel. Összességében talán érzékelhető volt az a tendencia, amely a polgárosodás hatására a zsidóság és környezetének általános és fokozatos, a helyi feltételektől is függő közeledését, konfliktusokkal kevert egymásbafonódását eredményezte. " (220-221. o.) Megnyugtathatjuk a szerzőt - érzékelhető volt. A monográfia fejezeteit 40 táblázat és 8 térkép teszi szemléletessé. E sorok írójának figyelmét különösen az egykorú conscriptiókat — lakosságösszeírásokat — megjelenítő táblázatok és a vőlegények különböző időmetszetekben felvett foglalkozási adatsorai ragadták meg. Igen tanulságos az a Kiskunhalasra vonatkozó táblázat is, amely a múlt század második felére tekintettel az apák és fiaik foglalkozási adatait tartalmazza. A térképek közül azok a legsikerültebbek, amelyek a múlt századi kecskeméti illetve kiskunhalasi házasulandók lakóhelyét, illetve szülőhelyét tüntetik fel. E térképek ugyanis a komparatív vizsgálódás lehetőségén túl, az érdeklődő olvasók számára is érzékelhetővé teszik a földrajzi mobilitás egyes jelenségeit. A kötet jegyzetanyaga és felhasznált forrás- illetve irodalomjegyzéke imponáló mennyiségű és minőségű. A biztosabb eligazodást és tájékozódást név- és helymutató is segíti. A 13 tételt tartalmazó Melléklet" anyagai közül néhány becses forrásértékű dokumentumra hívnám fel a figyelmet. Az egyik egy 1800-ból származó vagyonösszeírás, amely vélhetően hűen tudósít nemcsak egy máskülönben csődbe jutott kereskedő javairól, hanem annak életfeltételeire, életmódjára is következtetni enged. A másik forrás egy jómódú kecskeméti házaspár végrendelete a múlt század közepéről. A társadalmi együttélésre vonatkozóan rendkívül érdekes — ám nem egyedülálló — a Hellsinger-házaspár azon óhaja, miszerint a helyi zsidó intézményeken kívül egy reménybeli református Főtanoda" számára is létesítettek alapítványt.