Századok – 1998

Történeti irodalom - Ö. Kovács József: Zsidók a Duna-Tisza közén. Társadalomtörténeti esettanulmányok XVIII–XIX. század (Ism.: Schweitzer Gábor) V/1174

TÖRTÉNETI IRODALOM 420 Ö. Kovács József ZSIDÓK A DUNA-TISZA KÖZÉN Társadalomtörténeti esettanulmányok, XVIII-XIX. század (Kecskeméti Füzetek 6. Kecskemét, 1996. 291 o.) Az újkori magyarországi zsidó társadalom- és politikatörténet számos fejezete hálás témát jelent a történetkutatók számára. Hálás, mert az asszimiláció-emancipáció-antiszemitizmus tematika iránt ma (még) nagy az érdeklődés. O. Kovács József monográfiája — mely kandidátusi diszszertációja alapján készült — már csak a fentiek miatt is bizton számíthat a szakmai és laikus olvasótábor figyelmére. Országhatáron is átnyúló, széleskörű levéltári alapkutatásokon nyugvó oknyomozó és tényfeltáró munkájában az alábbi, a kötet lapjain is vissza-visszatérő alapkérdésekre keresi a választ: kik, mikor, honnan és hogyan telepedtek le a Duna-Tisza közi településeken a 18-19. század folyamán? Vizsgálódási terepe elsősorban a térség mezővárosaira — azon belül is Kecskemétre és Kiskunhalasra — terjed ki. A Hajnal István Kör immáron évtizedes hagyományaihoz híven a történetkutatás és írás folyamatában — a politikai és jogi tényezők mellett — a gazdaság-és társadalomtörténet, illetve a szociológiai összefüggések vizsgálatára megkülönböztetett figyelem irányul. A monográfia végső soron arra keresi a választ, hogy az adott területen és időbeli keretek között milyen dokumentálható szerepe volt a zsidóságnak (olykor, egy-egy kiemelkedő személyiségnek) a gazdasági modernizáció, a polgárosodás és az urbanizáció folyamatában. A kötet Bevezetést" követő — legterjedelmesebb — fejezete a zsidók kecskeméti társadalomban betöltött szerepével foglalkozik, a 18. századi kezdetektől a múlt század utolsó harmadáig. Az időbeli hangsúly az 1850 előtti korszakra esik, ennek megfelelően két nagyobb belső egységre tagolódik a fejezet. A kiindulópont a fő színhely, Kecskemét jellemzése. A falusias jellegű, meghatározóan nemesi vezetésű mezőváros gazdasági jelentőségét — olvassuk — elsősorban a természeti adottságok és csak kisebb mértékben a piaci viszonyok határozták meg. " (20. o.) A természeti adottságok alatt a juh és szarvasmarhatenyésztés értendő. Ami pedig a piacokat illette, a 18-19. század fordulóján a kecskeméti piac vonzásköre leginkább egy mintegy 70 km sugarú körben érvényesült. A helyi céhes ipar egykorú fejlettségére (avagy éppen fejletlenségére) utal az az adat is, miszerint 1815-ben egy jóval 20 000 lélek fölötti városban mindösszesen 607 céhtagról van tudomásunk. A zsidók igen korai kecskeméti jelenlétét mutatja az a keresztény kereskedők részéről érkező 1715-ös beadvány, mely arra kérte — egyébként eredménytelenül — a tanácsot, hogy a zsidó kalmárokat különítse el tőlük a vásárok alkalmával. Felvetődik a kérdés, hogy mi volt az a tevékenység, amely a zsidókat Kecskemét felé vonzotta. Nos, e tevékenységi kör a bőrkereskedés volt. A kecskeméti magisztrátus a zsidók befogadásának feltételéül évtizedeken keresztül a tanács által hasznosnak vélt bőrkereskedést szabta meg. Az 1750-es évektől pedig folyamatosan gyakorlattá vált a mezővárosi tanács és a zsidók bőrvásárlási szerződéskötése." (39. o.) Ez természetesen távolról sem jelentette azt, hogy minden kérelmező óhajának helyt adtak volna, mindenestre kirajzolódik a helyi magisztrátus befogadási stratégiája: a gazdasági célszerűség. A zsidóság részlegesen, vagy teljes mértékben — a társadalom- és gazdaságtörténet által jól feltárt — hiányfunkciót töltött be. E befogadási stratégia az ország más régióiban is tapasztalható volt, így például az Eszterházy-család kezén lévő Kismartonban is a gazdasági szükségszerűség tette lehetővé a zsidóság letelepülését. Kecskemét esetében azonban e hiánytöltő funkció nem volt annyira egyértelmű, hiszen a kereskedelemben a görögök a 18. század folyamán jelentős pozíciókhoz jutottak. Ez pedig éppenséggel a görögök és a zsidók közötti, a kötetben is dokumentált konkurenciaharchoz vezetett. A 18. század közepén a földesúri szék három jogi osztályba sorolta a Kecskeméten tartózkodó zsidókat. Az első kategóriába tartoztak az úgynevezett idegen csavargók", akik számára nem engedélyezték a kereskedést. A következő csoportba azok a minden gonoszság nélkül lakozó" zsidók tartoztak, akik számára csak néhány napra tették lehetővé a városban a kereskedelemmel való foglalkozást. A legkedvezőbb helyzetbe mindössze néhány személy került, akik szükség esetén