Századok – 1998
Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133
1166 DOKUMENTUMOK évvel ezelőtti magyar és ajelenlegi lengyel helyzet között, mégis apolitikai folyamatokat tekintve, sok a hasonlóság, s így rendkívül értékesek számukra a fejlődés által azóta már igazolt magyar tapasztalatok. Ismertette a szükségállapot33 bevezetése nyomán kialakult helyzetet. A soron lévő feladatokat és teendőket úgy sorolta, hogy azok egyben a magyar tapasztalatokra vonatkozó kérdésekként fogalmazódtak meg. A Lengyelország előtt álló legfontosabb feladat ma, kikerülni a mély válságból, megszilárdítani a néphatalmat és megteremteni a további szocialista fejlődés feltételeit. Meghatározó jelentőségű és egyben legnehezebb terület ma a párt helyzete. A LEMP-nek, amely formálisan létezik, újjá kellene születnie, de ez előtt számtalan akadály van. A párt három és fél évtized során több válságon ment keresztül, nem élvezi a társadalom bizalmát. A pártnak rendkívül bonyolult ideológiai, erkölcsi és politikai feltételek közepette, mielőbb helyre kell állítani az őszinte, nyílt kapcsolatokat a tömegekkel. Jaruzelski elvtárs érzékeltette, hogy bár a szükségállapot kedvező körülményeket teremtett és a szocializmus erői az első csatát megnyerték, de a kibontakozás perspektíváját tekintve a párt egészének és szervezeteinek jelenlegi tevékenysége nyugtalanító. A párttagság egy része, különösen ott, ahol a sztrájkokat katonai erővel számolták fel, rosszul érzi magát, passzív, nem kezdeményez. Másokat a katonai rend teremtette feltételek túlzott magabiztossággal, megalapozatlan önbizalommal töltenek el, sőt a párttagság egy részénél fellelhető a bosszúállásra való törekvés is. A politikai kibontakozás egyik legfontosabb feltételének tekintik egy olyan nyilatkozat, dokumentum megfogalmazását, amely — Kádár elvtárs eddig többször ismételt tanácsát figyelembe véve — a rövid politikai program szerepét hivatott betölteni. Jelenleg dolgoznak a politikai platformon, amelyet a közeljövőben szeretnének nyilvánosságra hozni. Az ellenforradalmi erők a „Szolidaritás" szervezetén belül igen jól szervezettek voltak. A szükségállapot bevezetésével sikerült a „Szolidaritás" vezetését megtörni, tevékenységét felfüggeszteni és propagandatevékenységét megbénítani, sőt esetenként leleplezni is. A gyakorlatban azonban a szervezet több milliós bázisa továbbra is létezik. A „Szolidaritás" a maga nemében egyedülálló a világon és kivételes romboló erőt jelentett a gazdaságban és az állami életben. Tény, hogy ez a szervezet sok millió jószándékú munkás szemében a dinamizmus jelképévé vált. Szívós munkával kell a továbbiakban a „Szolidaritás" szélsőséges ellenforradalmi irányítóinak valódi törekvéseit leleplezni, de ez a harc igen nehéz, mert lényegében mítoszok ellen kell harcolni. Súlyosbító körülmény az, hogy a „Szolidaritás" tömegeit, a szervezet dinamizmusát a fiatalok alkotják, akik szellemi és anyagi előrelépésük előtt tornyosuló akadályok ledöntéséért csatlakoztak a szervezethez. Magatartásukat nem kevésbé jellemzi a Nyugat-barátság és a szovjetellenesség. Mindez párosul a hatalommal szemben vívott — és eddig sokszor eredményes — politikai harc mámorító érzésével. Ezért most összehasonlíthatatlanul nehezebb politikai és gazdasági feltételek közepette kell vonzó célokat, megfelelő feltételeket teremteni számukra. A „Szolidaritás" mozgalmának másik fő vonása a klerikalizmus. A lengyel katolikus egyház — eltérően a magyartól — az események során nem lepleződött le, 33 Lásd az 1. számú jegyzetet.
