Századok – 1998

Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133

1154 DOKUMENTUMOK cióért harcolni akart. Bemutatta Kádár elvtárs a párt vezető szerveinek fejlődését, ; az ideiglenes KB munkáját egészen az 1957 júniusi pártértekezletig. Munkánk másik alapszabálya a KB, a párt munkastílusában rejlik: nyílt, szabad vita a döntésig, utána a határozatok szilárd, következetes megvalósítása. A párt autonóm, szuverén szervezet, az emberek önkéntes egyesülése. De aki tagja, arra kötelező a párt politikája, a demokratikus centralizmus elve. Csak a párt tagjai dönthetik el, hogy kik legyenek a párt vezetői. Nem szabad kívülről beleszólást engedni ilyen fontos kérdésbe. A következő követelmény, hogy az állam megőrizze ütőképességét, nem szabad megtűrni, hogy szétaprózzák, széttördeljék. Ragaszkodni kell az alkotmányos rendhez. A törvényeket be kell tartania az intézményeknek is, de meg kell követelni az állampolgároktól is. A tanácsok, a rendőrség, az ügyészség az eddig kialakított szabályok és törvények alapján határozottan működjenek. A mi pártunk számára további szabály a nyílt, őszinte szótértés a tömegekkel. Rendkívüli helyzetben lehet erővel is politizálni. De normálisan a párt és a tömegek nem létezhetnek egymás nélkül. Kapcsolatiak pedig csak a bizalomra épülhet. A párt és a tömegek kapcsolatában kulcskérdés, hogy a párt nyíltan táija fel a helyzetet, és mutassa meg a kivezető utat. Ezzel összefüggésben Kádár elvtárs felidézte az 1956-os, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos, és a későbbiekben a nehéz intézkedések során szerzett tapasztalatokat. Lengyelország most olyan, hogy nyitva van ajtaja, ablaka, mindenki belát oda. Tevékenykedik ott az osztályellenség, az ellenzék, van egyfajta közvélemény és a KB is dolgozik. Vannak akik jobbról támadják a pártot, és vannak, akik balról elégedetlenek. Ha az osztályellenség támadása kibontakozik, akkor pardon nem lehet. Az osztályellenséggel folytatott harcban nem a humanizmus szabályai érvényesülnek. A tömegőrülettel is tudni kell szembeszállni. Ugyanakkor meg kell védeni az embereket, akár káderek, akár a szocializmus egyszerű hívei. Mozgósítani kell őket a létüket biztosító hatalom megvédésére. Lengyelországban valószínűleg vannak olyanok is, akik várják az ún. felszabadító csapatokat, a szocialista országok együttes erejétől várják a rendcsinálást. A szélsőséges imperialista körök sem bánnák az ilyen beavatkozást. Luns, a NATO főtitkára például már szeptemberben annak a reményének adott hangot, hogy elkerülhetetlen lesz a Szovjetunió beavatkozása Lengyelországban. A mi platformunk az, amit december elején a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Moszkvában együttesen eldöntöttek. A harcot a lengyel elvtársak vigyék végig, elsősorban politikai eszközökkel, de ha szükséges, alkalmazzák a hatalom más eszközeit is. Abból indulunk ki, amit a lengyel elvtársak maguk fogalmaztak meg: Lengyelország szocialista ország volt, és az is marad. Mi ezt álljuk és ez a határ. Ugyanakkor még külső segítség esetén is az összes politikai és társadalmi kérdést a belső erőknek kell megoldania az adott országban. így volt ez 1956. november 4-e után Magyarországon is. Mi úgy értékeljük, a lengyel pártban meg van az erő e nehéz és nagy harc megvívásához. Ezt az erőt össze kell szedni, határozott programot kell számára meghirdetni, és akcióba kell vinni. A szocializmus védelmében sok ember hajlandó fellépni, ha nem engedik megfélemlíteni. Lehetnek közöttük esetleg még papok is. Egyetértünk azzal, hogy a párt állapota a legfontosabb kérdés. Amit erről Kania elvtárs mondott, csak növelte félelmünket a rendkívüli kongresszussal összefüggésben. Valóban, a KB tévedhet. Azt helyre lehet hozni, de a kongresszuson jóvátehetetlen