Századok – 1998

Dokumentumok - Tischler János: Az MSZMP és a lengyelországi válság 1980–1981 V/1133

DOKUMENTUMOK 1151 Az ilyen repressziós intézkedéseket csak a politikai tevékenység kiegészítésének tekintik, és fokozatosan lehet bevetni azokat. Egyre határozottabban kívánnak majd eljárni az olyan kisebb ellenséges tevékenységgel szemben is, mint a röplapnyomtatás, annak terjesztése és így tovább. A Belügyminisztériumban operatív csoport alakult a vasút, a távközlés csomópontjainak ellenőrzésére és kézben tartására. Egyre határozottabban foglalkoznak a rádió és a televízió, valamint a nyomdák ellenőrzésével. A Belügyminisztérium és a katonai elhárítás erős Lengyelországban. Majdnem minden osztályuk a belső ellenséggel foglalkozik, kiépített apparátusukat mozgósították az ellenséges tevékenység felderítésére és elhárítására. A biztonsági apparátus megerősítésére aktivizálták a nyugdíjasokat, az operatív tartalékból az első vonalba vezényelték át az embereket, és a rendőrségből a legjobbakat átvitték a belügyi és a katonai elhárítás területére. A Lengyel Néphadsereg és a Belügyminisztérium állományának eszmei, erkölcsi állapota jó. Megfelelő hálózatot építenek ki az ország minden szervezetének ellenőrzésére. Ugyanakkor a néphadsereg tisztjei politikai munkát is végeznek a munkások között. Találkoznak velük és megvitatják az alapvető problémákat. Megszigorították a külföldi támogatások ellenőrzését is. A Hadseregben és a Belügyminisztériumban önálló szakszervezeteket hoztak létre a polgári alkalmazottak részére, hogy védjék a „Szolidaritás" hatásától őket. A pártnak kész a terve a rendkívüli, azaz a kivételes állapot — ahogy alkotmányosan nevezni lehet — bevezetésére. Az elméleti gyakorlatokat is elvégezték a sikeres végrehajtás érdekében. Elsősorban a gazdasági helyzettől függ, hogy szükséges-e ilyen intézkedéseket bevezetni. Tehát a terv kész, tudják kit kell letartóztatni és miért. De a lengyel vezetésnek azzal is számolnia kell, hogy ha egy ilyen intézkedést a munkások többsége nem támogatna, akkor súlyos tragédia keletkezne az országban. Jaruzelski elvtárs a katowicei bányákba látogatott, ahol ezer munkással találkozott. Drámai volt, ahogy az egyes munkások felszólaltak: „mi dolgozunk, de adjatok enni", vagy: „egy hónap óta nem ettem vajat". Tudják, hogy a kulcs a párt helyzete. Ha harcos lenne, akkor a „Szolidaritás" nem jelentene fenyegetést. De most nincs harcos párt Lengyelországban. A párt szervezetei most valamivel nyugodtabbak, de még mindig gyengék, szétforgácsoltak és nincsenek ütőképes állapotban. A figyelem az üzemekre összpontosul. A „Szolidaritás" legnagyobb befolyása a nagyüzemekben van. Ezért 204 nagyvállalattal a KB közvetlenül foglalkozik, megbízottakat, agitátorokat küldtek ezekbe. A pártban felbomlott a fegyelem, nem mindig érvényesül a demokratikus centralizmus, a párt ereje kétséges. Ez a helyzet veszélyesebb, mint az ideológiai zűrzavar. Tényleges nyomás fejeződik ki, hogy szociáldemokratizálják a pártot. A tagok a vitát elfogadják, de a fegyelmet elutasítják. Olyan nézetek is vannak, hogy alul legyen önállóság, de a KB az alsóbb szervek felügyelete alatt működjön. Van frakciózás is. Torunban horizontális szervezetet hoztak létre az értelmiségi intézmények és az üzemek között. A KB megbírált, részben kizárt, részben feloszlatott szervezeteket. De vannak alapszervezetek, amelyek kijelentik, hogy ezt nem fogadják el, nem veszik figyelembe. Legnagyobb a nyomás a rendkívüli kongresszus összehívása érdekében. Elvileg elismerték, hogy kell egy ilyen kongresszus, mert a párt hangulata ezt követeli. De a kongresszus nagy dolog. Egy plénum lehet sikertelen, de a kongresszust csak meg-