Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 107 benne, s ez is csak annyi, hogy a várat ,^Nanderoude"-nak („Nanderalba") mondja, s a döntő csatát pedig eszerint a „Szent Jakab ünnepe (július 25.) előtti szerdán" (július 22.) indította a török. Aláírás nincs, névre a levélben nem történik utalás, vagy „lekopott"'kézen-közön.174 Mindenesetre figyelemreméltó (és egyben Chastellain mester történetírói kvalitásait is igazolja), hogy Chastellain az egyetlen olyan történetíró, aki ugyanazon eseményről szóló két információt részben ellentmondásosnak látja, magyarázatot is keres rájuk és példákat hoz arra, hogy egy-egy esemény gyakran más néven került be a történelembe.17 5 Hunyadi Jánosról a Chastellaintől ránk maradt részekben többé nem esik szó, pedig — mint láttuk — halálhíre Franciaországba és Burgundiába egyaránt gyorsan eljutott.17 6 Noha Hunyadi a Chastellain-mú ránk maradt részében csak mint Onidianus szerepel, a teljes életmű kiadásában (igaz, mindössze egyetlen esetben) van más említése is: Chastellain, „Le Temple de Bocace..." című költeményében, mely a kor egyik divatos témájáról, a szerencse forgandáságáról szól, egy példabeszéd részletében Hunyadi Jánost másként is említi. Chastellain ebben a költeményben többek között „Cil gróf' (Czillei Ulrik) esetét idézi, akit „urának, Magyarország királyának oldalán öltek meg és nyakaztak le", s a „Blanc fia", aki „e cselekedet elkövetője volt, ugyanerre a sorsra jutott..." Chastellain tehát már az 1450-es évek végén, az 1460-as évek elején ismerte Hunyadi Jánosra ragasztott „le Blanc"-nevet, ráadásul — mint láttuk — 1463-ban, a „Temple" írásakor, használta is, méghozzá pontos történeti összefüggésben,177 Eszerint legalábbis valószínű, hogy Chastellain a magyar történelemmel kapcsolatos más fontos részleteket illetően is tájékozott lehetett, ami lehetővé tette, hogy a Hunyadival kapcsolatos eseményekről, a rendelkezésére álló dokumentumok és elbeszélések alapján viszonylag pontos leírást adjon. A ránk maradt részekből azonban — úgy tűnik — (a Temple de Bocace „Blanc fia" - és nem „Chevalier Blanc" megjegyzésén kívül) teljességgel hiányoznak a „Fehér Lovag"-mítosz Chartier-nél, Du Clercq-nél és D'Escouchy-nál meglévő elemei. Ez annál feltűnőbb, ha arra gondolunk, hogy a törökellenes harcokra és a „klasszikus értelemben vett" lovagi dicsőségre leginkább fogékony, a legendás elemekre is érzékeny burgundi udvar történetírásának a legnagyobb és leginformáltabb alkotásáról van szó. Erre a problémára talán akkor kapunk kielégítőbb választ, ha azoknak a 15. századi történetíróknak a munkáit is megvizsgáljuk, akik a század második felének, illetve a század legvégének az eseményeire koncentrálják tevékenységüket, tehát a francia nyelvű burgundi történetírás harmadik generációját képviselik: mindenekelőtt az Emlékirat-szerző Olivier de la Marche és a Chastellain történetíró utódjaként ismert Jean Molinet munkásságát kell figyelembe vennünk, de vizsgálódásunk szempontjából 174 Uő., III., 113-114. A győzelmet hírül adó levelekről van szó, amelyeket, külön-külön, Hunyadi és Kapisztrán a diadal után közvetlenül írtak V Lászlónak, a pápának és más fejedelmi udvaroknak. V ö.: Teleki J.: Hunyadiak kora, II., Pest., 1852., 439-441. 175 Chastellain, III., 115. 176 Tekintettel arra, hogy Chastellain más műveiből származó információk egyértelműen igazolják történetírónk tájékozottságát ezekben az eseményekben, ezúttal is arra kell gyanakodnunk, hogy az elkallódott részek tartalmazhatnak további, a dolgok jelenlegi állása szerint nem hozzáférhető adatokat. Uő., III., 115. 177 Uő., VII., 94.
