Századok – 1998
Közlemények - Orbán Sándor: A paraszti szerveződés; érdekvédelem néhány problémája 1956-ban V/1089
PARASZTI SZERVEZŐDÉS, ÉRDEKVÉDELEM 1956-BAN 1091 mezőgazdaságnak, a parasztságnak nemcsak érdekérvényesítési lehetőségeit, de maradék immunitását is megtörni készült. A részletes felsorolást mellőzve, szemléltetésül elég talán utalni arra, hogy a mezőgazdasági, a paraszti érdekvédelmet és egyáltalán a falusi realitásokat képviselő és kifejező intézményeket, illetve álláspontokat megbélyegző, szektás szemléletből eredő korlátozások és felszámolások hamarosan kiterjedtek a legkülönbözőbb intézményekre. 1948-49 fordulóját követően az olyan kísérletekre hivatkozva, hogy a reakció oldalán álló gazdagparasztok az „FKGP és a NPP kereteit felhasználják önálló, demokrácia-ellenes politikájukra", a többivel együtt nemcsak a paraszti pártok elsorvasztását gyorsították fel.8 Előbbire egyebek mellett groteszk példa Balmazújvárosnak e központi határozatban történő említése, ahol is „harcot kell indítanunk a Veres Péter által hirdetett, a munkásosztálytól független, önálló parasztpolitika ellen". Rideg tény viszont, hogy valóban lezajlott a korábbi, falusi fogyasztási és értékesítési szövetkezetek, köztük a Hangya felszámolása, illetve az MDP befolyása alatt működő földművesszövetkezetekbe való beolvasztása. 1949-ben számolták fel a „parasztimádó ideológiával", „népi romantikával" és „paraszti elkülönüléssel" már esztendővel korábban megvádolt NEKOSZ-t is.9 1950-ben pedig a DISZ létrehozásával, a többi ifjúsági rétegszervezettel együtt megszűnt az akkor még valamelyest külön színt jelentő falusi EPOSZ is. Ugyanezen esztendő elején hozott határozatot az MDP Titkársága, a szerinte főleg gazdagparaszti vezetéssel működő „legelő-társulatok és közbirtokosságok önkormányzatának átszervezéséről" és arról, hogy azok irányítása, együtt a községi és foldművesszövetkezeti legelőkével a „községi legeltetési bizottság kezébe menjen át."1 0 Természetesen a községek, a falvak vezetésének viszonylagos önállóságát is korlátozták, először ajegyzői állások államosításával, majd a tanácsrendszer bevezetésével, amely valójában a községi közigazgatás önkormányzati jellegének felszámolását is maga után vonta. Az így előállt helyzetet csak súlyosbította, hogy a helyileg választott tanácsi testületekre sokszor idegenből hozott végrehajtó apparátust telepítettek. A külön paraszti szerveződéstől való páni félelmet mégis talán leginkább azok a lépések jelezték, amelyek a részben bizonyos földmunkás-mozgalmi hagyományokkal rendelkező FEKOSZ és a döntően újgazdák szervezésére létrehozott UFOSZ egyesítéséből 1948 végén született DEFOSZ felszámolásához vezettek.1 1 Még az egyesítés első évfordulója el sem következett, de az MDP Titkársága különösen elmarasztalta a DEFOSZ-t azért, mert nem oldotta meg a rábízott feladatokat: „nem támaszkodott a szegényparasztságra", viszont vezetői „beengedték a kulákokat és egyéb ellenséges elemeket"; „külön önálló parasztmozgalomról beszéltek"; „tagadták a párt, a munkásosztály vezető szerepét a dolgozó parasztság mozgalmában". S mintha a Nagy Imrével e kérdésben folytatott vitát lezáró párthatározat szavai ismétlődtek volna: a DEFOSZ irányítóinak különösen azon véleményét ítélték el, miszerint „korai, elsietett dolog a mezőgazdaságban a szocializmus alapjainak lerakása".12 Miután sem a szavaknak, sem a szervezeti lépéseknek nem volt kellő foganatjuk, a DÉFOSZ-t 1951-52 fordulóján feloszlatták és létrehozták a MEDOSZ-t. Ez azonban 8 Uo. 34. határozat (1949. febr. 21.). 9 Megvádolásról uo. 13. határozat (1948. szept. 2.), felszámolásról 1949. júl. 6-án határoztak. 10 Uo. 79. határozat (1950. febr. 22.). 11 L. Szakács Kálmán: i. m. 139-160. 12 A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948-1956. 58. határozat (1949. szept. 14.).
