Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
1072 BALOGH MARGIT ményünk szerint e javaslatnak a Vatikán részéről történő elfogadása a Püspöki Karban erősítené az állam befolyását. Amennyiben a Vatikán nem fogadná el, úgy ez mély sértést jelentene Hamvasra — aki jelenleg a Püspöki Kar egyik legtekintélyesebb tagja — és Brezanóczira is. Budapest, 1956. július 25. 07 (Hegedűs András)" A tervet 1956 októberéig nem lehetett keresztülvinni. Az Mámhoz lojális Hamvasból3 8 nem lett egri érsek, Brezanóczy 1959-ig maradt káptalani helynök. (Igaz, 1964-ben Hamvast kalocsai érsekké nevezték ki, de ez már másik történet...) Ugyancsak aktuálisabbnak vélt feladata az Állami Egyházügyi Hivatalnak, hogy a papságot rábíija a Hazafias Népfront támogatására. Az ÁEH kérte a papságnak a Hazafias Népfrontban való szerepét napirendre tűzni az ősszel esedékes esperesi koronákon. Az erre vonatkozó elaborátumot Hamvas Endre püspök el is készítette és továbbíttatta az espereseknek. „Az ÁEH-nak a Hazafias Népfront támogatására vonatkozó kérése amellett tanúskodik — állapítja meg Salacz Gábor —, hogy a kormánynak az egyre fokozódó országos elégedetlenség miatt nagy szüksége lett volna az Egyház támogatására."3 9 A Mindszenty-kérdés A jelek szerint ugyanez a cél vezérelte azt az ismeretlen magas rangú állami vezetőt (miniszterhelyettest?), aki 1956. augusztus közepén felkereste Mindszenty Józsefet Felsőpetényben, a bíboros akkori internálási helyén. Egy hét múlva a bíboros mellé rendelt Tóth János plébános közvetítésével szólították fel a prímást, hogy kéljen amnesztiát. A történteket Mindszenty emlékiratai elevenítik fel: „Nem írok semmit. Nem az ő kegyelmüket várom, hanem az igazságot. Ha amnesztiát kérnék, felbátorítanám a rendszert arra, hogy előlépjen „feltételeivel". Nem akarja hivatalos kezdeményező szerepében ügyemet elővenni, mivel attól tart, hogy visszautasítom. Ha viszont én fordulok hozzá kérelemmel: magas lóról kezdheti a tárgyalást. Mik lettek volna a kikötéseik? 1. Megegyezés Egyház és állam között. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a „békepapi" mozgalom nyilvános eUsmerése. 2. Nyilatkozatok a kommunisták által propagált (hazug) világbéke és az ő termelőszövetkezeti mozgalmuk támogatására. 3. Az állami eskü letétele. 4. Hódoló látogatásom Dobi, Hegedűs és Gerő elvtársak előtt. 5. Végleges tudomásulvétele annak, ami történt. 6. A rendszer által kiadott prímási „fizetés" elfogadása és felvétele (amelyből korábban egyetlen fillért sem voltam hajlandó elfogadni). Emlékszem, hogy a fegyházban a szabadulás vágya 37 MOL 276. fond 53/297. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1956. július 26-i üléséről. 38 Egy 1957-ben készült bizalmas jellemzés szerint „Hamvas Endre egyik leglojálisabb magatartású püspök, a megegyezéses politika híve, társadalmi rendszerünket elismeri. Nagyravágyó egyéniség, éppen ezért mindig szem előtt tartja az egyházi érdekeket, időnként a reakciós oldal felé is igyekszik egy-egy pozitív lépést tenni, hogy kiérdemelje a Vatikán bizalmát. Másrészt az állam felé lojalitást mutat, mert tudja, hogy a további előmeneteléhez állami részről bizalmat kell élvezni. Az állam által felvetett problémákban kisebb-nagyobb huzavona után meg lehet egyezni (disponálás, körlevél kiadás, papok és hívek buzdítása az állampolgári feladatok teljesítésére." MOL XDi-A-21-a-224/1957/Eln. 5. doboz/Csanádi R. k. Egyházmegye. 39 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje... 139.
