Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1067 hogy a vámhivatal küldte vissza azokat, mert egyes számok „demokráciaellenesek" voltak. A püspökkari értekezlet napján, 1956. július 18-án mentették fel Rákosi Mátyást politikai bizottsági tagsága és első titkári tisztsége alól. Helyébe a Rákosi-vonalat képviselő Gerő Ernő került, aki nem tartotta szükségesnek az egyházpolitika érdemi módosítását. A gyakorlati megvalósítás pedig az ugyancsak „vonalas" Állami Egyházügyi Hivatalon múlott, amelynek elnökhelyettesi tisztét 1956. június 4-ével kezdődően a minisztertanács 5044/V. 31./1956. sz. határozata értelmében az a Miklós Imre töltötte be, aki ezt követően évtizedekig meghatározó szerepet játszott az állam egyházpolitikájának kidolgozásában és végrehajtásában. Ugyanekkor az ávós hírében álló Varga Józsefet felmentették.24 A Katolikus Népszövetség A mind erőteljesebb társadalmi forrongása hatására, az állam-egyház közeledésének látható jeleibe kapaszkodva 1956. június 8-án — a katolikus szerveződések közül elsőként — jelentkezett a hajdani Katolikus Népszövetség. Egykori főtitkára, Frühwirt Mátyás, a Keresztény Gazdasági Párt volt országgyűlési képviselője, emlékiratban fogalmazta meg a „haladó katolikusok" az idő szerinti kívánságait, s azt elküldte Hegedűs András miniszterelnöknek. Alázatos sorait érdemes felidézni, mert önmagában is furcsa torzszülöttje a pártállam egyházpolitikájának. „Nagyrabecsült Elvtárs! Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr! A Miniszterelnök Úr legutóbbi beszéde mély benyomást keltett bennünk, haladó katolikusokban. Különösen megragadott bennünket a beszéd kiengesztelő szelleme. Nagy jelentőségű cselekedetnek tekintjük minden kijelentését, amelyet nemcsak a maga, de az egész kormány nevében is tett. Egyetértünk ezekkel a kijelentésekkel, helyeseljük nagyszabású gazdasági és szociális terveit és örülünk annak, hogy az osztályharc folytatását nem tartja többé szükségesnek. Igaza van a Miniszterelnök Úrnak abban is, hogy a demokratikus államunk annyira megerősödött, így tehát nincsen is szükség többé erre az eszközre. Hálásan megköszönjük, hogy Grősz József érsekünket szabaddá tette a kormány és működését teljes szabadsággal folytathatja. Szíveskedjék ezzel kapcsolatban azt is tudomásul venni, hogy egyházfejedelmünk okos, bölcs nyilatkozatát teljes egészében helyeseljük és lélekben mi is aláírtuk. Persze szeretnénk már most Mindszenty József bíborosunk szabadonbocsájtását is szívből megköszönni a kormánynak és a Miniszterelnök Úrnak. Nagy hatást keltett körünkben egyházunknak és a vallásgyakorlás védelmének újabb bejelentését és biztosítását (sic!). A nagy szociális bejelentések és gazdasági intézkedések értékelése nem volt nekünk nehéz, mert mi a nagy Prohászka Ottokár püspök Diadalmas világnézetének szellemében nőttünk fel és megerősödtünk a Szentírás azon kijelentésével, hogy a munkás megérdemli a bérét, amely minden katolikust a XX. század nagy szociális kérdéseinek megoldására, az ember erkölcsi és szociális felemelésére, jólétének munkálására kötelez. [...] Újra megerősítette kormányunk egyházunk szabadságát, a vallásosság szabad gyakorlását, de a vallásosság védelme ne álljon meg a templomajtóban. A templomon kívül is szorgalmazhassuk életelveinket, amelyeket a modern katolicizmus 24 MOL XIX-A-21-a-120/1956/Eln. Horváth János levele Miidós Imrének. Bp., 1956. június 4.
