Századok – 1998
Közlemények - Balogh Margit: A katolikus egyház és a forradalom. (Események a források tükrében 1955 őszétől 1956 őszéig) V/1053
A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉS A FORRADALOM 1057 tegyen konkrét javaslatot Mindszenthy és Grősz megfelelő elhelyezésére. A szovjet elvtársakkal való előzetes megbeszélés alapján lehetővé kell tenni, hogy 1-2 külföldi újságíró beszélhessen Mindszenthyvel."5 A határozatot az igazságügy-miniszter hajtotta végre: a hivatalos híradások szerint 1955. október 14-én — Czapik Gyula egri érsek kérésére — engedélyezte az érsek büntetésének megszakítását. Ugyanezen a napon az Elnöki Tanács — a Magyar Katolikus Papok Országos Békebizottsága kéréseként beállítva — négy elítélt papot (Bóka Imrét, Horváth Jánost, Koppányi Jenőt és Bárdos Józsefet) egyéni kegyelemben részesített és szabadlábra helyezett. Grősz Józsefet a börtönből előbb Püspökszentlászlóra, novemberben Felsőpeténybe, majd 1956. februárban a Szolnok megyei Tószegre vitték. Grősz József említett májusi amnesztiája azonban már nem csupán a hatalom engedékenysége, hanem inkább kényszerlépése és önkritikája volt. Ennek bizonyításához ki kell térnünk Czapik Gyula egri érsek személyére, aki 1951 óta töltötte be a püspöki kar elnöki tisztét is. [E minőségben vezette az állammal folytatott tárgyalásokat.] Személyét mind a kormány, mind az Állami Egyházügyi Hivatal illetékesei nagyra értékelték. 1956 tavaszán azonban már súlyos beteg volt, többször megműtötték. Amikor betegsége válságosra fordult, a hazai proletárdiktatúrák történetében először, kormányképviselő látogatta meg betegágyánál. A kormány nevében április 19-én Bognár József külkereskedelmi miniszter tette tiszteletét a Széher úti Ferenc Kórházban. Ugyancsak meglátogatták az Állami Egyházügyi Hivatal vezetői, amire az érsek állítólag a következő szavakkal reagált: „Még itt sem hagynak békét...!"6 Az érsek 1956. április 25-én elhalálozott...7 Halála nem érte teljesen felkészületlenül az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőit: egy nappal korábban, április 24-én Horváth János elnök és Varga József elnökhelyettes a tószegi plébánián meglátogatták Grősz József kalocsai érseket. A látogatás tétje a püspöki kar elnöki tiszte volt. A katolikus egyház szabadlábon lévő, illetve mozgásában nem korlátozott püspökei közül a rangidős Virág Ferenc pécsi püspök súlyos betegsége miatt, a sorban őt követő Shvoy Lajos székesfehérvári püspök pedig a hatalom iránti illojális magatartása miatt nem jöhetett szóba. Elképzelhető, hogy halála előtt maga Czapik vetette fel Grősz érsek Kalocsára való visszaengedését.8 A találkozóról a hivatal vezetői jelentést tettek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének (név szerint Nógrádi Sándornak). Elégedetten nyugtázták, hogy „Véleményünk szerint Grősz érsek alkalmazható... Általában az a benyomás alakult ki, hogy Grősz József a nemzetközi és belpolitikai, valamint az egyházpolitikai kérdésekben is a kormány politikájával egyetértése feltételezhető, az együttműködésre készséget mutat. Az a véleményünk, hogy használhatóbbnak és 5 MOL 276. fond 53/250. ő. e. 10. f. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1955. október 6-án tartott üléséről. Különfélék 9/p. 6 MOL ХГХ-А-21-3-71/1956. 4. doboz, 1955-1956. 7 A püspöki kar 1956. május 11-ére összehívott értekezletén az érsekről megemlékező Shvoy Lajos székesfehérvári püspök a kötelességteljesítés mintaképeként jellemezte, aki felőrlődött, s legutolsó levelében mint „összetört ember" nyilatkozott önmagáról. Sík Sándor piarista szerzetes még 1953-ban a következőképp jellemezte: „...minden előttem ismert alkalommal határozottan, szabatosan, hitre, erkölcsre, Egyházhoz, Rómához való hűségre vonatkozólag a legkisebb elvi megalkuvás nélkül az Egyház álláspontját képviselte. [...] Magatartása energikus volta mellett mindig tapintatos, ügyes, a lehetőségeket bölcsen felhasználó, olykor pedig szinte a makacsságig szívós volt." Egri Érseki Levéltár, Czapik hagyaték. Sík Sándor nyilatkozata, 1953. április 15. 8 Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje (1948-1964). Görres Gesellschaft, München, 1988. 126.
