Századok – 1998
Tanulmányok - Soós Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy 1956–57 V/1019
1042 SOÓS KATALIN talán magyar feletteseit is megnyugtatandó, közölte: „Rendkívül heves és őszinte hangú összecsapásaink ellenére mindketten végig igen udvariasak maradtunk, Reichmann végül is azzal búcsúzott, hogy örömének adott kifejezést, mert közelebbről megismerkedhetett, és hogy őszintén beszélhetett velem."84 Beck jelentését azzal zárta, hogy véleménye szerint az osztrákoknak a tárgyalt kérdésekben tanúsított „példátlan magatartásának" két döntő oka van: „ÍJ Amerikai parancsot hajtanak végre, amikor olcsó munkaerőt és részben ágyútölteléket szereznek a fiatalabb magyar menekültek soraiból az USA-nak és más nyugati államoknak. Ehhez járul természetesen az egész ügy körül kifejtett propagandisztikus lehetőségek kiaknázása is. 2./ A befolyt vagy beígért nemzetközi adományokban való részesedés komoly bevételt jelent számukra, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a különböző lágerekben nagyon rossz ellátást adnak és az így megspórolt milliókat az osztrákok vágják zsebre. Egyébként — fejezte bejelentését—naponta újabb és újabb jelenségek mutatják, hogy az osztrák közvélemény a szennysajtóval ellentétben, torkig van a menekültekkel. A munkások az olcsóbb munkaerő konkurenciáját látják bennük, az osztrák járadékosok felháborodottan kérdezik, milyen jogon kapnak nagyobb napi-ellátmányt, mint ők és az utca egyszerű emberei egyre ingerültebben tárgyalják a magyar menekültek fennhéjázó, hősködő, mindent lefitymáló modorát és fegyelmezetlen, itt-ott bűnözésbe átcsapó magatartását."8 5 Az Osztrák Szövetségi Kancellári Hivatal külügyi hivatala december 18-án válaszolt a bécsi magyar követség december 7-i jegyzékére, amelyet azonban a magyar fél csak december 28-án kapott meg. A szóbeli jegyzék a bécsi magyar követség tudomására hozta, hogy a Siezenheim-i internáló táborból két magyar tiszt, valamint az ott internált többi hazatérni vágyó személy hazatérése már megtörtént, miután a bécsi magyar követség közölte, hogy a harci cselekmények Magyarországon véget értek. Hazaszállították az Ausztriába került magyar repülőgépeket, mentőkocsikat és folyamatban van a magyar teherautók hazaszállítása is. A magyar repatriáló bizottság bebocsájtása az ENSZ Menekültügyi Főbiztosával való megbeszélésektől függ. Miután azonban a hazatérni vágyó magyarok hazatérése az osztrák hatóságok támogatásával is akadálytalanul folyik, repatriáló bizottság létrehozása ez idő szerint nem szükséges. A jegyzék végén az osztrák fél rámutatott arra is, hogy naponta még mindig több mint 1000 magyar menekült lépi át a határt, de október 23. óta csak cca 550 menekült jelezte hazatérési szándékát.8 6 Mivel a december 28-án megkapott osztrák válaszjegyzék nem tartalmazott végleges választ arra vonatkozóan, hogy a bécsi magyar követségnek megengedik-e a menekülttáborok meglátogatását, repatriáló bizottság kiküldéséhez pedig az osztrákok még nem járultak hozzá, Púja Frigyes Horváth Imre magyar külügyminiszternek még aznap javaslatot tett Vörös Keresztes bizottság kiküldésére. Púja kérte: „A bizottságba megbízható elvtársakat delegáljanak, akik a menekülteket felvilágosítják a hazatérés lehetőségeiről. A bizottság különösen a fiatalkorúak hazatelepítése ügyében tevékenykedhetne."8 7 84 Uo. 85 Uo. 86 MOL BKI XIX-J-36-a Bundeskanzleramt Aussvärtige Angelegenheiten ZI. 633.555-RA/56 87 MOL BKI XIX-J-36-a 305/12/Szt/1956
