Századok – 1998

Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989

AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 1015 Az unitárizmust tekintette megváltó vallásnak, ez biztosított számára lelki megnyugvást. Gyakran végzett lelkész- és kántorhelyettesítő munkát, mindenkivel szemben segítőkész és előzékeny volt. Meghallgatta a hívek panaszait, a maga módján próbált segíteni rajtuk. Kulturális téren számos kezdeményezés elindítója volt. Munkáját túlzott lelkiismeretességgel végezte. Ezek a kivételes tulajdonságok eleve „predesztinálták" vezetői szerepkörére. Társainak imponált az is, hogy állandó konfliktusban állott dogmatikus kommunista édesapjával. A mérleg másik serpenyőjében azonban ott álltak emberi gyengeségei: felületessége, csak szélsőségekben mozgó emberi habitusa, félénksége. Ha dicsérték, önelégültté vált, önbizalma ilyenkor nem ismert határt. Ha ráijesztettek, hamar megbicsaklott. Túlzott ambíciói is sok kárt okoztak. Többszáz oldalas feljegyzései, utólag írt naplójegyzetei bizonyára segítenek ellentmondásos személyisége pontos körülírásában. Ma már egyértelmű: az EMISZ lebukásához nemcsak az ominózus levél járult hozzá, hanem az a nagy naivság is, mellyel a brassói kisdiákok szervezetüket felépítették, működtették. Ebben Orbán Lászlónak meghatározó szerepe volt. A letartóztatásra így emlékszik vissza Nyitrai Mózes, egykori homoródkarácsonyfalvi, jelenleg Dicsőszentmártonban élő unitárius lelkész: „1958. augusztus 8-án Oklándra mentünk a feleségemmel a moziba. A moziból kijövet egy-két mondat erejéig kiértékeltük a látottakat. (...) A paplak előtt sötét emberárnyék a holdvilág alatt. A Rácpatak medrében, mely a papi lakás mellett van, egy gépfegyver nekiirányítva a kapunak. Az udvaron egy másik gépfegyver. (...) Egy zöldfedelű könyvet (jegyzőkönyvet) kértek tőlem. Egy zöldfedelű füzet. Adjam elő. Magatartásomból elhitték, hogy fogalmam sincs, miről van szó. A feleségemhez fordultak, ha ő tud róla, adja elő. Kicsit habozott, aztán előadta a füzetet, látva, hogy csak vesztünkre van a félrebeszélés. Orbán Laci önképzőkörének jegyzőkönyve volt, melyet hozzánk rejtett el, mivel a Petőfi-ünnepély után egy párszor bevitték a vallatóba, s hogy a jegyzőkönyvben szereplőket így mentse a letartóztatástól. Nem lehetett! Ki kellett adnia mind a százegynéhányat, akit beszerveztek. Ki kellett adnia „Jóanyámat" (Nyitrai Mózesnét - T. Z.), aki azt a relif koszorút készítette. Meg kellett mondain, hogy készült a szervezkedés. El kellett ismernie, hogy a magyar események késztették a szervezet létrehozására és hasonlókról álmodoztak gyerektársaikkal. így lett belőle a veszedelmes EMISZ." 1958. augusztus 8-án tartóztatták le Kelemen Imre Székelyudvarhely kerületi unitárius esperest, Végh Mihály homoródújfalvi unitárius lelkészt. Nyitrai Mózes családjából négy személyt szállítottak a marosvásárhelyi szekuritátéra. Előzetesen már letartóztatták Orbán Lászlót, az EMISZ más vezetőit, majd rendre a teljes tagságot. Nyitrai Mózeséknél a házkutatáskor nemcsak a jegyzőkönyv került elő, hanem az EMISZ Nyitrai Mózesné által varrt két szalagja is: „A haza mindenek előtt!", „A szabadság kiragad a halálból!" 1959. március 9-e és 19-e között a marosvásárhelyi törvényszék épületében zajlott a letartóztatott 77 személy monstre pere. Ezúttal is a kolozsvári Katonai Törvényszék bírói tanácsa és Macskási Pál hadbíró őrnagy döntött ifjú életek további sorsa fölött. Orbán László, Opra Benedek, Nyitrai Berta, Sándor Balázs, Vinczi János egyenként 25 évi szigorított börtönbüntetéssel fizettek EMISZ-tagságukért. Az akkori igazságszolgáltatás cinizmusát bizonyítja, hogy a vádiratban „fegyveres szervezkedést" em-