Századok – 1998

Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989

AZ 56-OS FORRADALOM VISSZHANGJA ROMÁNIÁBAN, ERDÉLYBEN 1015 Az unitárizmust tekintette megváltó vallásnak, ez biztosított számára lelki meg­nyugvást. Gyakran végzett lelkész- és kántorhelyettesítő munkát, mindenkivel szem­ben segítőkész és előzékeny volt. Meghallgatta a hívek panaszait, a maga módján próbált segíteni rajtuk. Kulturális téren számos kezdeményezés elindítója volt. Mun­káját túlzott lelkiismeretességgel végezte. Ezek a kivételes tulajdonságok eleve „pre­desztinálták" vezetői szerepkörére. Társainak imponált az is, hogy állandó konflik­tusban állott dogmatikus kommunista édesapjával. A mérleg másik serpenyőjében azonban ott álltak emberi gyengeségei: felüle­tessége, csak szélsőségekben mozgó emberi habitusa, félénksége. Ha dicsérték, öne­légültté vált, önbizalma ilyenkor nem ismert határt. Ha ráijesztettek, hamar meg­bicsaklott. Túlzott ambíciói is sok kárt okoztak. Többszáz oldalas feljegyzései, utólag írt naplójegyzetei bizonyára segítenek ellentmondásos személyisége pontos körülírá­sában. Ma már egyértelmű: az EMISZ lebukásához nemcsak az ominózus levél járult hozzá, hanem az a nagy naivság is, mellyel a brassói kisdiákok szervezetüket felé­pítették, működtették. Ebben Orbán Lászlónak meghatározó szerepe volt. A letar­tóztatásra így emlékszik vissza Nyitrai Mózes, egykori homoródkarácsonyfalvi, jelenleg Dicsőszentmártonban élő unitárius lelkész: „1958. augusztus 8-án Oklándra mentünk a feleségemmel a moziba. A moziból kijövet egy-két mondat erejéig kiértékeltük a látottakat. (...) A paplak előtt sötét emberárnyék a holdvilág alatt. A Rácpatak medrében, mely a papi lakás mellett van, egy gépfegyver nekiirányítva a kapunak. Az udvaron egy másik gépfegyver. (...) Egy zöldfedelű könyvet (jegyzőkönyvet) kértek tőlem. Egy zöldfedelű füzet. Adjam elő. Magatartásomból elhitték, hogy fogalmam sincs, miről van szó. A felesé­gemhez fordultak, ha ő tud róla, adja elő. Kicsit habozott, aztán előadta a füzetet, látva, hogy csak vesztünkre van a félrebeszélés. Orbán Laci önképzőkörének jegyző­könyve volt, melyet hozzánk rejtett el, mivel a Petőfi-ünnepély után egy párszor bevitték a vallatóba, s hogy a jegyzőkönyvben szereplőket így mentse a letartóztatástól. Nem lehetett! Ki kellett adnia mind a százegynéhányat, akit beszerveztek. Ki kellett adnia „Jóanyámat" (Nyitrai Mózesnét - T. Z.), aki azt a relif koszorút készítette. Meg kellett mondain, hogy készült a szervezkedés. El kellett ismernie, hogy a magyar események késztették a szervezet létrehozására és hasonlókról álmodoztak gyerek­társaikkal. így lett belőle a veszedelmes EMISZ." 1958. augusztus 8-án tartóztatták le Kelemen Imre Székelyudvarhely kerületi unitárius esperest, Végh Mihály homoródújfalvi unitárius lelkészt. Nyitrai Mózes csa­ládjából négy személyt szállítottak a marosvásárhelyi szekuritátéra. Előzetesen már letartóztatták Orbán Lászlót, az EMISZ más vezetőit, majd rendre a teljes tagságot. Nyitrai Mózeséknél a házkutatáskor nemcsak a jegyzőkönyv került elő, hanem az EMISZ Nyitrai Mózesné által varrt két szalagja is: „A haza mindenek előtt!", „A szabadság kiragad a halálból!" 1959. március 9-e és 19-e között a marosvásárhelyi törvényszék épületében zajlott a letartóztatott 77 személy monstre pere. Ezúttal is a kolozsvári Katonai Törvényszék bírói tanácsa és Macskási Pál hadbíró őrnagy döntött ifjú életek további sorsa fölött. Orbán László, Opra Benedek, Nyitrai Berta, Sándor Balázs, Vinczi János egyenként 25 évi szigorított börtönbüntetéssel fizettek EMISZ-tagságukért. Az akkori igazság­szolgáltatás cinizmusát bizonyítja, hogy a vádiratban „fegyveres szervezkedést" em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom