Századok – 1998
Tanulmányok - Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Romániában; Erdélyben V/989
1002 TÓFALVI ZOLTÁN kat!) Szigorú szűrésnek vetették alá a tanárokat is: „ellenséges elem" gyanánt nagyon sok nagytudású, kiváló tanárt távolítottak el az iskolákból, az egyetemekről, főiskolákról. Ilyen össztűz után került sor a pártból való sorozatos kizárásokra, a veszélyesnek minősített egyetemi hallgatók, tanárok bebörtönzésére. Gagyi Balla István számításai szerint 28-30 magyar anyanyelvű egyetemi hallgatót tartóztattak le, zártak ki rövidebb időre vagy véglegesen, illetve ítéltek el a Bolyai Tudományegyetemről.2 0 A kizárások, kirakatperek történetéhez és előzményeihez az is hozzátartozik, hogy 1956 őszén Bányai László akkori rektor (aki azokban a napokban tért vissza az Amerikai Egyesült Államokból), már tudott a készülő letartóztatásokról, a diákok védelmére azonban nem tett semmit. 1958 júniusában „Canossa-járásra" kényszerítették az időközben főtitkári ambícióiért félreállított és kegyvesztetté vált Miron Constantinescut, s egyfajta autodafén kellett beismernie: 1956-ban kik voltak azok a kolozsvári értelmiségiek, akikkel kapcsolatban állott. 1958 júniusában már néhány magyar szakos hallgató megkapta a Márton Gyula dékán által aláírt „elbocsátó szép üzenetet", amelyben tudatták a kizárásukról szóló határozatot. Alig kezdődött meg az 1958-1959-es egyetemi tanév, 1958 októberében sor került arra a gyászos nagygyűlésre, amely jónéhány egyetemi hallgató sorsát megpecsételte. A kizárások janicsármunkáját elvégző elnökség tagjai: Bretter György, Bunta Péter, Farkas Zoltán, Szabó Sándor. A Bolyai Tudományegyetem bölcsész- és történelemszakos hallgatóit az Arany János utcai (Sétatér eleje) épület nagy aulájában gyűjtötték össze. Minderre így emlékszik vissza Boros Zoltán, az egyetemről kizártak egyike: „1958 októberének végén, a pontos dátumra nem emlékszem, volt egy gyűlés, amely ötvenhatról szólt. Nem értettük, hogy miért. A gyűlés elnöke Farkas Zoltán volt, Zotyiként ismertük. Tanársegéd volt, politikai gazdaságtant és marxista filozófiát tanított, a kari KISZ-ben fontos tisztséget töltött be, majd párttitkár lett. О vezette a gyűlést, név szerint hívott ki embereket a színpadra. (Korábban itt az egyetemi kórussal és Adorjáni Dezső vezetésével (1956 ürügyén börtönbe zárták! - T. Z.) nagyszerű hangversenyeket tartottunk, a későbbi operaénekest, Balló Margitot, zongorán is kísértem.) Farkas Zoltán arról faggatta az egyetemistákat, mit csináltak '56-ban, napról napra. Mondják el, mert úgyis mindent tudnak. Mit csináltak, mit gondoltak, mi a véleményük most utólag 1956-ról. Vallatta az embereket: valljanak színt, forradalom volt vagy ellenforradalom? Voltak néhányan, akik azt vallották, amit elvártak: ellenforradalom volt; jó, hogy jöttek a szovjetek, mert másképp világégés lett volna, Magyarország kivált volna a Varsói Szerződésből. Mondták tehát a beszajkózott leckét. De voltak olyanok is, mint Vastag Lajos, aki nagyon világosan fogalmazott és nem hazudott, s amikor azt kérdezték tőle (Bunta Péter kérdezte - T. Z.): Vastag elvtárs, ha 1956. október 23-án Budapesten lett volna, s puska kerül a kezébe, kire lőtt volna? Vastag Lajos gondolkodás nélkül válaszolta: főbe lőttem volna magam! Vastag Lajost a kijáratnál már várták. Tudomásom szerint ő már nem mehetett vissza a kollégiumba: a nagyszüleihez, Dettára utazott, ott tartóztatták le. (Mindezt e sorok írójának többször 20 Magyar '56. Forradalom és szabadságharc Magyarországon. Hatások a Kárpátmedencében. A Magyarok Világszövetsége 1956-os Bizottságának kiadása. Szerkesztő: Székelyhídi Ágoston. Budapest, 1996. I. kötet, 233.
